karrier-szabadsag-munkamániás-vallomás
Fotó: Pexels

Egy munkamániás vallomásai – így nem csináltam semmit 24 órán át

H I R D E T É S

Egy igazi munkamániás, Chasey Clark örökítette meg legszörnyűbb napját az Insider-nek, amikor 24 órán keresztül nem dolgozhatott. Tanulságos történet következik.

Chasey Clark 6 hónapja dolgozott egyfolytában, amikor először vett ki egy nap szabadságot. Na nem önszántából, hanem a terapeutája tanácsára. Tapasztalatait az alábbiakban olvashatjuk:

Valamit mindig csinálni kell?

„Néhány héttel ezelőttig nem is emlékeztem rá, hogy mikor tartottam utoljára szünetet a munkában. Szorongó emberként mindig szükségét érzem, hogy dolgozzak vagy csináljak valamit. Ezzel együtt nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan munkám van, amit nagyon szeretek. Lehetőségem van arra, hogy naponta írjak történeteket és teszteljem a legújabb termékeket – nem is lehetnék boldogabb az eddigi szakmai életemmel. De az írás, a riportok, az e-mailek küldése, a termékek tesztelése és a közösségi médiába való posztolás körülbelül napi 16 óra munkát jelent.

Utálom bevallani, de az edzőteremben, reggel, ébredés után és vacsora közben is – nagyjából állandóan – megnézem az e-mailjeimet. Ezt nem éreztem munkának és nem is éreztem igazán a hatását, csak hónapokkal később, amikor már kezdtem kiégni. 

Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal

Megemlítettem a terapeutámnak, hogy állandóan dolgozom, és azt mondta, hogy szünetet kell tartanom. Megígértem neki, hogy kiveszek egy szabadnapot, hogy egyáltalán ne csináljak semmit. Az ember azt gondolná, hogy valaki, aki állandóan dolgozik, örül, ha szünetet tarthatna, de én pont az ellenkezője voltam. Nyugtalanított, mert lett volna bőven tennivalóm, de tartottam magam az ígéretemhez.

A szabadnapomon reggel 9-kor ébredtem, és fogalmam sem volt, mit kezdjek magammal. Normális esetben felébrednék és megnézném az e-mailjeimet, de ehelyett csak bámultam a falat. Őrjöngve írtam a terapeutámnak: “Mit kellene tennem? Szó szerint a falat bámulom”.  Azt írta: “Semmit. Valamit, amit élvezel. Nyugodj meg.” De sajnos ezek a szavak nem szerepelnek a szótáramban, szóval erőt kellett venni magamon. Nekem munkának tűnt, hogy semmit sem csinálok.

Próbáltam hagyni, hogy a nap folyjon, mert ha megpróbálnék ötletekkel előállni, az olyan lenne, mint a munka. Megreggeliztem, majd visszataláltam az ágyba, és elaludtam még néhány órára – azt hiszem, szükségem volt rá. 

Vissza kell vennem a munkatempóból

Miután felébredtem, edzettem, lezuhanyoztam, és elolvastam egy könyvet. Végül megnéztem egy filmet és egy órát telefonon beszélgettem a legjobb barátnőmmel, amire nagy szükségem is volt. A nap végére rájöttem, hogy abszolút erre volt szükségem. Bár az eleje nehéz volt, mégis rávilágított arra, hogy vissza kell vennem egy kicsit a munkából – függetlenül attól, hogy mennyire szeretem -, és csak a testemre kell hallgatnom. 

A munka megvár, de az idő, ami arra van, hogy törődjek magammal és feltöltődjek, biztosan elszáll, ha nem teszem meg a szükséges lépéseket. Bár a saját bőrömön tapasztaltam a szabadnap előnyeit, azért nem mondanám, hogy gyakran fogok ilyet tenni. Minden esetre örülök, hogy kipróbáltam, és remélhetőleg egyre jobban fogom élvezni a szabadnapokat. Viszonylag új vagyok a munkaerőpiacon, de rájöttem arra, hogy ha nem veszem kézbe most a dolgokat, nagyon hamar ki fogok égni.

Forrás: Insider
Fordította: K.T.
Fotó: Pexels

H I R D E T É S