Mi a jobb: teljesen kizárni a magánéleti, családi problémákat vagy megosztani legalább a főnökkel, hogy ha mégis romlana a teljesítmény, tudja, hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben? Hol van a határ a magánélet és a munka között?

Timivel akkor közölték a szörnyű hírt, hogy meghalt az egyik legjobb barátja, amikor épp a munkahelyén volt, élő rádióműsorban dolgozott. Éppen a híreket szerkesztette, amikor megszólalt a telefon. A barátja kedvese zokogva mesélte, hogy a férfi önkezével vetett véget az életének. Timit letaglózta a hír, hirtelen nem is tudta, hogy valóság-e, amit hall, és még vissza sem tudott kérdezni. Amikor a telefonáló szétkapcsolta a vonalat, a fiatal nő legszívesebben zokogásban tört volna ki. De ránézett az órára, már csak egy perce volt a megszólalásig. Minden erejét összeszedve egy perc múlva úgy szólt bele a mikrofonba, mintha mi sem történt volna. A hallgatók nem érezhették meg a hangján, hogy milyen érzelmi megrázkódtatás érte néhány perccel korábban.

Timi nincs egyedül ezzel a helyzettel. Sokszor olvasni színészekkel készült interjúban, hogy néhány órával a szüleik vagy a házastársuk elvesztése után is színpadra álltak, mert nem hagyhatták cserben szeretett közönségüket. Vagy ott van például Eszter, egy nagyvállalat osztályvezetője, aki az édesapja halála utáni harmadik napon már munkába állt, mondva, hogy sokkal jobb, ha elfoglalja magát, mintha otthon szomorkodna. Biztosan ismerünk mi is olyan embereket, akik idős, beteg családtagot gondoznak, netán családi problémáik vannak vagy súlyos betegséggel küzdenek, de a munkahelyükön nemigen tudnak ezekről, mert úgy érzik, nem tartozik oda a magánéletük. Ahogy beérnek a munkahelyükre, a küszöbön átváltanak „dolgozó” üzemmódba, és a munkájukra koncentrálnak. Megtanulták letenni a vállalaton kívüli életük terheit, azt állítva, így könnyebb koncentrálni a feladatokra. Mert dolgozni kell, hiszen ez jelenti az egzisztenciájuk alapját.

Mi a jobb: teljesen kizárni a magánéleti, családi problémákat vagy megosztani legalább a főnökkel, hogy ha mégis romlana a teljesítmény, tudja, hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben?

Egy munkahelyi vezető nemrég azt mesélte, hogy az egyik kollégája, egy meglett férfi sírva mondta el neki a családi problémáit és előre elnézést kért, ha nem tudja ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint korábban. A vezető azt mondta, nagyon jól tette a munkatársa, hogy tájékoztatta a gondjairól, mert így tudtak rá figyelni, a műszak pedig vállalta a többletteljesítést, amennyiben a férfi nem hozná a normát. Biztosan van olyan, amit nem szívesen osztunk meg a munkahelyünkkel, nem is kell bevinnünk minden problémánkat. Ha nagyon mélyen vagyunk, inkább vegyünk ki néhány nap szabadságot, esetleg keressünk magunk mellé olyan segítőt, aki ki tud billenteni bennünket ebből a helyzetből. Igaz, hogy a munkahelyen is emberek dolgoznak, érzésekkel, élethelyzetekkel, de ott elsősorban munkaerők vagyunk. Akiktől elvárják a teljesítményt.

Szerző: K.T.

Fotó: Envato