Futótűzként terjedt a hír az irodaházban, hogy csodaszép ékszereket lehet kapni az aulában. A kolléganők mosolygós és elégedett arccal tértek vissza a helyükre, jó vásárt csináltak. Az ilyen „utcáról betérő” árusok csak egy részét képezik a munkahelyi marketnek – főleg így, karácsony előtt.
Még az első munkahelyemen dolgoztam a 80-as évek végén, amikor a szomszédos művelődési házban egy zsűrizett műalkotásokat forgalmazó cég kínálta a portékáit. Főként nőkből állt a munkavállalói gárda, így a kereskedők kiválóan célozták meg a vásárlóerőt. Ahogy a munkánk engedte, „át-átszöktünk” a vásárra, és szinte mindannyian beleszerettünk valamibe. Én egy cserépszobrot vettem, az ára miatt 10 havi részletre, akkor még azt is lehetett. Máig az egyik kedvenc tárgyam, ahogy a vásárban ránéztem, tudtam, hogy Beszélgetők a címe.
Egy másik munkahelyemen egy kozmetikai márka jött házhoz az egyik kolléganő személyében. Nála lehetett megrendelni az illatos habfürdőket, samponokat, kölniket, karácsonyok előtt hatalmas dobozokból osztotta szét az összerakott csomagokat. Törzsvásárlókká váltunk. Mindig tudott valami érdekeset, újat mutatni, nála aztán tényleg mindent ki lehetett próbálni, ezért aztán tisztában voltunk vele, hogy nem zsákbamacskát veszünk. Megint máshol főleg az év vége volt húzós a vállalati vásárlásokat tekintve. A szezon a gesztenyemasszával kezdődött, majd az olajosmagokkal-aszalványokkal folytatódott, míg a csúcsot a karácsony előtt megérkezett vadhús jelentette. Az embert elkapta a gépszíj, ahogy meglátta a bőséget, és persze nem egy alkalomra vásárolt, de ha nem vigyázott, képes volt akár a fizetése harmadát ott hagyni a „kasszában”.
Volt, aki az édesanyja által, igazi falusi tojásból készített házitésztát hozott, a mama nem tudott annyit termelni, mint amennyire igény lett volna. Más a háziszappanjaival „üzletelt”, igazi minőséget és természetes összetevőket kínált, tetszetős kivitelben. Sok időt eltöltöttünk a szappanok „illatolásával”. Néha be-betévedt az utcáról egy-egy árus, de az sem volt ritka, hogy valakinek a valakije kínált „ellenállhatatlan” terméket. Ismerek olyan vállalatot, ahol az egyik munkatárs őstermelőként fantasztikus ízű barackot termeszt, gyümölcsérés idején ládaszámra szállítja a lédús, zamatos barackot az üzembe, ahol pillanatok alatt gazdára talál az utolsó szem is.
Ez az üzlet mindenkinek jó. Jó az eladónak, mert könnyen talál vásárlót, kiváló a vevőnek, hiszen ismeri azt, akitől megveszi, megbízik benne, és holnap is utol fogja érni, ha valami problémája lenne a termékkel. De általában nincs, hiszen jövőre is lesz karácsony, amikor szintén tőle fogják megvenni az ajándéknak valót.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato