Annak ellenére, hogy nagyon népszerűnek nevezhető a coaching mint fejlesztő módszer, mégis sok sztereotípia, félreértés és mítosz él a fejekben a témával kapcsolatban. Összeszedtük a tévhiteket.
Örvendetes, hogy napjainkban egyre többen tudják, hogy miről szól a coaching, és egyre több a képzéslehetőség és a résztvevők száma is, azaz rengeteg coach jelent meg az üzleti életben az elmúlt években. Nem is csoda, hiszen olyan szemléletmódról és módszertanról van szó, ami nagyon pozitív hatással lehet az emberek személyes és szakmai pályájára, önismeretére, kapcsolatainak minőségére, hatékonyságára még akkor is, ha valaki nem coachként szeretne tevékenykedni egy képzés elvégzése után.
Coachinggal kapcsolatos tévhitek és a cáfolatok:
A coach dolga, hogy motivációs beszédeket tartson
A coaching mindig személyre szabott, és a coach mindig az ügyfelet kíséri, kérdezéstechnikával, értő figyelemmel. A coachnak nincs agendája, mindig arról a témáról beszél a két fél, amit a kliens magával hoz. A coach segít tudatosítani jellemző viselkedési mintázatokat, és emellett természetesen megerősítéseket, pozitív visszajelzéseket is ad, de ezt nem manipulációs vagy motivációs célzattal teszi – ahogy a tévhit szerint történne.
Motiváció tekintetében nagyon fontos, hogy a kliensben meglegyen a saját akarat és nyitottság önmaga fejlesztésére. Ne a coachnak kelljen ezért megküzdenie, illetve, ha a coach több energiát tesz a coaching ülésekbe, és többet beszél, mint a kliens, akkor a szereplők már kiléptek a coaching műfajából, ez inkább egyfajta tanácsadás, mentorálás lesz, hiszen a kliens dolgozik saját megoldásán. Céges coachingnál előfordul, hogy az ügyfélnek részt „kell” vennie coachingban, mert pl. a teljesítményértékelése alapján fejlődnie „kell” a kommunikációban. Ha a kliens nem motivált a folyamatban, úgy a coach is nagyon nehéz helyzetben van.
A coach majd megmondja, mit tegyek
A coach mindig abból indul ki, hogy a kliens kihívását, problémáját legjobban a kliens ismeri, és a coach a különböző módszerekkel és technikákkal segít az ügyfélnek perspektívát váltani, és új ötleteket gyűjteni, ezt az egymásra reflektálást és új, közös minőség megteremtését co-creation-nek is nevezzük. Nagyon fontos, hogy mindig legyen témája és célja a beszélgetésnek, és ezt a célt a kliens határozza meg.
Én egyedül is meg tudom oldani a problémáimat
Gyakran előkerülő sorskönyvi driver a „Légy erős!” elnevezésű belső parancs, ill. az ehhez kapcsolódó további káros hiedelmek, mint: csak magadra számíthatsz, szégyen segítséget kérni, neked kell megoldanod a problémáidat, felnőtt vagy és oldd meg egyedül, aki mással megbeszéli a dolgait, az képtelen önállóan cselekedni, stb. Ezek a hiedelmek azért is károsak, mert sokszor tényleg megfőnek a saját levükben az emberek, pusztán azért, mert nem hisznek abban, hogy másokkal megbeszélve kiutat találhatnak.
Ha megfordítjuk a kérdést, és azt nézzük meg, hogy mi hátrányom származhat abból, ha valakivel átbeszélem a fontosabb gondjaimat, gondolataimat, általában kevesebb tételt lehet felsorolni ezen az oldalon, mint az előnyök oldalán.
A coaching valami pszichológiai „izé”, és vájkálnak a gyerekkoromban
A határok kezelése egy fontos coach kompetencia, vagyis, ha a két fél coachingra szerződött, akkor e keretek között folyjon a munka, illetve, ha azt érzékeli a coach, hogy esetleg terápiára lenne szüksége a kliensnek, akkor ezt jelzi a részére, és nem megy bele ennek feltárásába.
A coaching elsősorban megoldás (én nem probléma) fókuszú, valamint jövő (és nem múlt) orientált. Nem célja a személyiség terápiás fejlesztése, inkább a mindennapi viselkedés jelenben megfigyelhető mintázatainak tudatosítása és új készségek elsajátítása történik. Ugyanakkor a coachingban is nagyon fontos szerepe van az érzelmi és a kognitív feldolgozásnak is.
Hogyhogy a coachok is járnak coachhoz?
Aki igazán profi coach szeretne lenni, folyamatos önfejlesztésben vesz részt, képezi magát, coachingba, esetleg terápiába jár, önismereti csoportmunkán vesz részt, pszichodrámára jár. Ennek az az oka, hogy egy coach annyira tud a klienseinek segíteni, amennyire saját magát is „megdolgozta”.
A másik szempont, hogy nem mindegy, mennyire vagyunk közel a problémához. Sokkal könnyebb kívülállóként rátekinteni egy kérdésre, ha az nem velünk történik, és nem érint meg minket igazán érzelmileg. Ha viszont bele vagyunk szorulva egy érzelmi spirálba, és őrlődünk valamin, akkor nagyon nehéz külső nézőpontból reálisan feltárni a szituációt. Ezért is nagy segítség lehet még egy coachnak is, ha coachhoz fordul.
Szerző: Dr. Balogh Gábor PhD, EMCC akkreditált EIA Senior Practitioner Coach és Mentor (https://drbaloghgabor.hu/), az European Mentoring & Coaching Council (EMCC) tagja, adjunktus (PTE KTK)