Ha egy élőlénynek egymásnak ellentmondó információkat adunk, ha egymással homlokegyenest ellenkező cselekedetekre biztatjuk, kondicionáljuk, valószínűleg fogalma sem lesz, hogyan reagáljon. Egyszerűen összezavarodik. Nincs ez másképpen a kisgyerekekkel, sőt a felnőtt emberekkel sem. Nézzük, mennyiben békíthetők össze a fogyasztói társadalom versus kék gazdaság és zöld mozgalmak felhívásai! Professzor Doktor Wilhelm Márta (PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet) vizsgálja a kérdést.
Az ember amúgy sem szeret „lefelé íven haladni” és feladni kényelmét, szerényebb körülményekre cserélni megszokott életvitelét. Individuumként biztosan senkinek sem fűlik ehhez a foga fejlett társadalmakban.
Hogyan kezdődött mindez, hogyan gabalyodott így össze a csomó és lett gordiuszi?
Ismét csak arra a bizonyos pontra tudunk visszautalni, amikor az ember egyszer csak észrevétlenül kiszakadt és elhatárolódott természetes környezetétől. A nyolcvanas években került be az ökológiai köztudatba az öko-lábnyom fogalma, ami felmérte és számszerűen megmutatta, hogy egy embernek átlagosan mekkora területre van szüksége ahhoz, hogy élelemhez jusson és fennmaradjon. Ez 1960 körül 0,8 hektáros átlagértéket mutatott, a 90-es évekre azonban az igények növekedése okán, ez a szám már 2-re nőtt. A skandináv társadalmak, általában a fejlett társadalmak egy része, igyekezett gyorsan reagálni, és ezt a 2 körüli értéket legalább fenntartani, több-kevesebb sikerrel. Hazánkban, annak dacára, hogy nem vagyunk vezető gazdasági hatalom, mérhetetlenül pazarló életmódot folytatunk: az öko-lábnyomunk majdnem duplája az átlagnak, 3,7%, vagy afelett van!
Jó minőségi ivóvizünk és egykor kiváló termőtalajunk elkényeztetett minket, ám a monokultúrákkal kizsigerelt talaj hosszú távon a jó adottságokkal rendelkező Kárpát-medencében sem képes csodákra. Manapság a gyümölcsök, zöldségek ásványi anyag- és vitamintartalma halovány árnyéka egykori önmagának.
Illene és tanácsos volna hát jobban figyelni a vizeinkre, a talajra, illetve jóval kevesebbet szemetelni. Hát igen, egyik oldalról a zöld törekvések jó ideje decensen kopogtatnak az ajtón, vagy, az utóbbi időszak időjárási anomáliái, a megkongatott vészharangok, a klímakatasztrófa, az ökológiai összeomlás, az egyéb kataklizmák már egyenesen páros lábbal rúgják be azt a bizonyos ajtót…. Csakhogy ezzel egyidőben nem tudunk leszakadni a fogyasztás generálásáról sem.
Nyilván rengeteg cég tevékenysége, megannyi termék és szolgáltatás épül arra, hogy kényelmünket szolgálja, tekintet nélkül a voltaképpeni nélkülözhetőségre, vagy az általuk okozott környezeti hatásokra. Nehéz is okosnak lenni, hiszen a kapitalista gazdaság lendkereke pontosan erre az önmeghajtásra épül, a folyamat önmagát generálja, az, „ami nem növekszik, az csökken” alapon próbálja a gazdasági rendszer stabilizálni önmagát, kis gömböcként felfalva ami az útjába kerül, ugyanakkor kétségkívül… szükségszerűen. Egyelőre legalábbis.
Mindemellett a jövő közgazdászai már kizárólag a kék gazdaság célkitűzései mentén gondolkodnak. A termelés, a növekedés ugyanis gazdasági értelemben nagyon fontos lenne, ugyanakkor csak egy létező, megfelelő környezetben tud megvalósulni. Nem kétséges tehát, melyik az előrébbvaló.
Annak örülhetünk, hogy egyre több fórumon hangzik el, milyen fontos környezetünk védelme, és a kisiskolásokat, sőt már az ovisokat is bevonva igyekszünk minden generációt edukálni. Azonban egy dolog beszélni róla és egy másik tenni is érte. Szép törekvés, ha már a szavak szintjén megvalósul valami, ha az eszmeiség gyökeret ver, hiszen ez a kezdő lépés. Más azonban tenni is mindezért, napról napra, felelősségteljesen, kitartón, lemondón, bizonyos luxust elengedve, néhány szokásunkat újragondolva. Ráadásul az eredmények sem túl látványosak. Pedig tudatában vagyunk, mennyi mindenen múlik, mennyi mindenre lenne szükség egyszerre, mennyire a huszonnegyedik óra utolsó percében vagyunk. Mégis: legalább a hitünk maradjon meg, hogy tehetünk valamit. Hiszen ez tesz minket emberré… És talán ez kínálja majd a megoldást is, ha kitartóan dolgozunk érte.
Szerző: B.E.
Fotó: A Kék Gazdaság
#fenntarthatosag #okologia #kekgazdasag