Lejárt a munkaidő, de mi a helyzet az azon túl érkező e-mailekkel és telefonokkal? Kell-e reagálni vagy sem?
A technológia rohamléptű fejlődése az élet minden területén megkönnyíti a dolgunkat, ám a helyzet az, hogy sok esetben ez inkább átok, mintsem áldás. Az utóbbi években teljesen átalakult a munkaerőpiac, a koronavírus-járvány hatására máig rengetegen dolgoznak home officeban, vagy hibrid felállásban, ezáltal egy kicsit lazultak a munkaidő keretei is. Biztosak vagyunk benne, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik vacsora közben is rápillanatak az e-mailjeikre, de az sem kizárt, hogy a főnök munkaidőn túl jövő hívására is reagálunk. Azzal azonban, hogy mindig elérhetőek vagyunk, a munka is végtelennek tűnhet, a kérdés csupán az: tényleg mindig, minden helyzetben elérhetőnek kell lenni? Mai cikkünkben erre keressük a választ.
Soha nem ér véget a munkaidő?
Az elmúlt két évben a cégek felfedezték, hogy mennyire jól is tud működni a távmunka. Bár egyes vállalatok még mindig nem preferálják a home officet, ennek főként bizalmi okai vannak, de számos cég egyáltalán nem erőlteti az irodai munkavégzést, mert a pandémiás időszak tökéletesen bizonyította, hogy a munkavállalók igenis tudnak hatékonyak lenni az otthoni környezetben is. Otthonról azonban a munkaidő kérdése is fellazul, ha nem ügyelünk rá gondosan, hogy megszabjuk magunknak a kereteket, akkor bekerülhetünk egy végtelen spirálba, aminek az eredménye az lesz, hogy a munkaidőnk bizony sosem jár majd le. Csak még egy e-mail, csak még egy telefon és előbb utóbb azon kapjuk magunkat, hogy egész nap a gép előtt ültünk, ez pedig hosszú távon egyáltalán nem egészséges, a folyamatos stresszfaktorról pedig már nem is beszélve.
Jogi keretek
Hisszük vagy sem, de a kikapcsolás joga már hosszú ideje foglalkoztatja a munkajogi törvények alkotóit. A kikapcsolás jogával kapcsolatos első jogszabály még 2016-ban jelent meg Franciaországban, majd 2017-ben az olaszok, 2018-ban pedig a spanyolok is követték a példájukat. Bár ezek a jogszabályok a részletekben eltérnek egymástól, a lényeg minden esetben ugyanaz:
védik a munkavállaló azon jogát, hogy ne legyen kötelessége válaszolni munkaidőn túli levelekre és hívásokra, ezért pedig ne járjon nekik büntetés.
Mit lehet tenni?
Pontosan tudjuk, mekkora a késztetés arra, hogy válaszoljunk egy fontosnak tűnő e-mailre, vagy hogy felvegyük a telefont a főnöknek, hiszen biztos életbevágó, amit mondani akar. Ahhoz, hogy keretet adjunk a napjainkak elsősorban magunkban kell rendet tenni. Fixálni a munkaidő kérdését, ezt követően pedig mindezt tisztázni a főnökkel, vagy az ügyfelekkel, ha szabadúszók vagyunk. Ahogy arról már több ízben is írtunk, itt a Karrier Trend oldalán, a nyílt és őszinte kommunikáció az, ami növeli a hatékonyságot és a bizalmat, éppen ezért ezen elv mentén érdemes haladnunk ebben a kérdésben is. Ha meghatározzuk, hogy például reggel 9-től délután 5-ig dolgozunk, akkor ehhez tartsuk is magunkat, ezt pedig beszéljük meg a főnökeinkkel, megbízóinkkal is.
A határok tisztázása
Nyilván ne agresszívan hozzuk a tudomásukra a döntésünket, de kedvesen mondjuk el nekik, hogy ebben az intervallumban elérhetőek vagyunk, ám az 5 óra után érkező levelekre és hívásokra csak másnap reggel 9-től tudunk reagálni. Akár egy automatikus értesítőt is beállíthatunk, ezt az e-mail fiókunkban könnyedén meg tudjuk tenni, így a levélíró azonnal tájékoztatást kap róla, hogy aktuálisan nem vagyunk elérhetőek. Ehhez aztán következetesen tartanunk kell magunkat, ugyanis csak egyszer válaszolunk mégis, onnantól elindul a lavina. Tisztában vagyunk vele, hogy, ha a főnök hív vagy ír, akkor valamiféle késztetést érzünk arra, hogy reagáljunk, de
a teljes készenlétben állás elképesztő mentális terhet is jelent,
éppen ezért fontos tisztázni a határokat. Persze Magyarországon alapos ráncfelvarrásra lenne szükség a vállalati kultúrában – nem csak ezen a téren – éppen ezért van talán itt az ideje az úttörő kezdeményezéseknek, annak érdekében, hogy megtalálhassuk a megfelelő egyensúlyt a munka és a magánélet között.
Szerző: G.P.
Fotó: Envato