anya, munka, munkaeropiac, multitask
Fotó: Envato

Mondd, Anya, mit tegyek?

H I R D E T É S

Sohasem tudjuk, hogyan teszik, hogyan éreznek rá, de mindig ott vannak, mindig azt teszik, amire szükségünk van.

És sohasem tudjuk, hogyan csinálják: mindig elkészül a vacsora, mindig minden van a konyhában, tisztaság van a nappaliban, friss és illatos az ágynemű, a ruha vasalt.

Multitask – mondják sokan, és van ebben valami. Egy egész vállalatot el tudnának irányítani. Persze csak, ha akarnák. Mert ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az élet ennél sokkal egyszerűbb és bonyolultabb. Ott lenni mindig, mindenhol, annak, akit szeretünk, annak, aki rászorul.

Megoldani, válaszokat adni, dönteni, szolgálni. Ilyenek ők.

Ha kell, dorgálással, ha kell, simogatással, ha úgy adódik, racionális érveléssel.

Nem kell nekik tanácsadó, nem kell nekik belső, jól felépített kommunikációs stratégia, akcióterv, zsigerből tudják, mit kell tenni.

Vajon hallgatunk rájuk? Vajon kíváncsiak vagyunk a megérzéseikre? Vajon képesek vagyunk másképp (sic!) dönteni a már-már szürreálisan piaci, üzleti, haszonelvű világban?

Empátiás vezető? Megértő főnök?

Hogyan vannak „összerakva” az anyák? Hogyan tudnak minden helyzetben több síkon gondolkozni? Több megközelítésből cselekedni? Multitask?

Mindig számítok rád! Mondd, mit tegyek?

Isten éltessen, Anya!


Márai Sándor: Anya

Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?

Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.

Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,

és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába.

ZBT
Fotó: Envato

H I R D E T É S