Az emberiség története bővelkedik a rosszabbnál rosszabb munkákban, azonban ezek között is van néhány tevékenység, amit ma már senki sem vállalna el akármennyi pénzért sem. Ezeket a foglalkozásokat jellemzően a középkorban űzték a legkiszolgáltatottabb emberek. 

 Betöltés ...

A világtörténelem legrosszabb foglalkozásai széles skálán mozognak, megtalálható közöttük a kutyaürülék-gyűjtő, a csatornabúvár, a piócagyűjtő és azok a szerencsétlenek is, akik a legvéresebb csaták után összegyűjtötték a halottakat a csatamezőkön. Elsőre nem hangzik vészesnek, de kegyetlen foglalkozás a sóbányászat és a favágás is.  

Fekete tüdő és kiszáradás a szén és sóbányákban

Az emberiség történetének egyik legkegyetlenebb munkája a bányászat, hiszen a szénbányászok jelentős része szenved tüdőbetegségben. A legáltalánosabb jelenség az un. fekete tüdő, amikor a szénpor a hörgőcskék körül halmozódik fel. A szénpor a tüdőben szétszóródik és gyakran súlyosabb megbetegedés alakul ki. A történelem hemzseg a bányakatasztrófáktól is, az egyik legnagyobb tragédia 1942-ben a kínai Liaoningban történt, amikor 1549 bányász halt meg.

A sóbányászat a szénbányászatnál is veszélyesebb, már a levegő belélegzése is súlyos kiszáradást idéz elő a bányászokban. Egy 2016-os, 2000 ókori római csontvázat vizsgáló tanulmány szerint a sóbányászat volt a legnagyobb oka annak, hogy egy átlagos római munkás 30 évesen meghalt, és hogy sokan közülük életük végén ízületi gyulladásban szenvedtek. 

Pióca és kutyaürülék gyűjtők

Ma furcsának hangzik, de a 18-19. században divatos foglalkozás volt a piócagyűjtőé, akik a saját lábukat használták csalinak a mocsarakban, hogy összegyűjtsék a vérszívó állatokat. Az orvosi pióca számos betegségre jelentett orvosságot és Magyarországon is több száz éves múltra tekint vissza a népi orvoslás területén. A családok polcain megtalálható volt a piócákkal teli befőttesüveg, sőt, a még a 60-as – 70-es években is lehetett kapni orvosi piócát egyes patikákban.

De nem csak a piócákat gyűjtötték, hanem a kutyák ürülékét is, amit régebben a bőrcserzéshez használtak fel. Az ürülék összegyűjtése jó üzlet volt és számos „szakember” vállalkozott rá, így biztosítva a vegyi anyagot a tímároknak, tobakoknak. A bőriparban dolgozó mesterek számára a kutyakaki mész és ammóniatartalma volt a legfontosabb. 

A harctéri hullagyűjtő sem egy lélekemelő foglalkozás, de az igazi megpróbáltatás azokra várt, akik a pestisjárvány éveiben dolgoztak ezen a területen. Amikor az 1340-es években a fekete halál elárasztotta Európát, csapatokra volt szükség, hogy megszabaduljanak a holttestektől, amelyek halálos veszélyt jelentettek mindazokra, akik a közelükbe kerültek. Ekkor találták ki a csőrös maszkot, ami egy gyermeteg reakció volt a veszélyre, a csőrben virágokat és más, kellemes illatot árasztó dolgokat tároltak, mert úgy gondolták, hogy ha nem érzik a halál bűzét, akkor nincsenek veszélyben.  

Négyéves gyerekeket kényszerítettek kéményseprésre

A kéményseprő ma már nem tűnik veszélyes foglalkozásnak, de a középkorban még rendkívül veszélyes munka volt, amelyet a legkiszolgáltatottabbaknak kellett végezniük. A munkára kényszerítettek gyakran mindössze négyévesek voltak, mert csak ilyen kisgyerekek tudtak benyúlni azokra a helyekre, ahol a korom felhalmozódott.. Egy svéd tanulmány szerint, amelyről a Chicago Tribune számolt be, a kéményseprői munka átlagosan tizenegy-tizenkét évet vett el valakinek a várható élettartamából. Paradox módon a kéményeket biztonsági okokból építették ilyen keskenyre, hogy megelőzzék az 1666-os londoni tűzvészhez hasonló tűzeseteket

Végül egy életveszélyes szakma, ami ma is hasonló kockázatok rejt, mint a történelem során bármikor. A favágó szakma mindig is életveszélyes volt és még ma is a fakitermelés a leghalálosabb foglalkozás, Favágóként dolgozni azt jelenti, hogy a többi munkához képest 33-szoros a kockázata annak, hogy végzetes munkahelyi balesetet szenved valaki. A fakitermelés 1900-tól kezdve évente több ezer ember halálát okozta. 

Szerző: K.T.
Fotó: Envato