Gyakori munkahelyi jelenség, sok káros következménye van, ezért többet kellene beszélni róla – figyelmeztetnek a szakértők.
Míg a kiégés a hosszú munkaórákhoz, a munka és a magánélet közötti rossz egyensúlyhoz kapcsolódik, a munkahelyi unalom akkor következik be, amikor teljesen értelmetlennek érezzük a feladatunkat, úgy érezzük, a munkánk értéktelen és értelmetlen.
Az unalomról sokkal kevesebbet beszélünk, mint a munkafüggőségről, de szakértők szerint ez a jelenség is hasonlóan komoly egészségügyi problémákat okoz a munkavállalóknak. Emiatt is fontos lenne felismerni, beazonosítani magunkban, mi is a helyzet velünk, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene.
Léteznek eszközök, amelyeket mind a munkáltatók, mind a munkavállalók alkalmazhatnak a probléma enyhítésére.
Mi jelent az unalom?
Számos tényező okozhat krónikus unalmat. Ilyen például a demoralizáló fizikai környezetben végzett munka, ahol a dolgozó hosszú időn át méltatlan helyzetben érzi magát.
Lotta Harju, a szervezeti viselkedés kutatója a BBC-nek elmondta, a kimerülést eredményező domináns érzés az értelmetlenség megélése – „annak megtapasztalása, hogy a munkánknak valójában nincs célja, nincs értelme”.
Ruth Stock-Homburg, a Darmstadti Műszaki Egyetemen menedzsment és emberi erőforrás menedzsment professzora példaként említ néhány tipikus esetet: „Csendes órákban figyeltem, ahogy a kiskereskedelmi üzletekben az emberek unatkozva ténferegnek. Vagy a taxisofőrök, akik néha órákon át várnak utasra a csendes utcákon, de a Szilícium-völgyben dolgozók között is sokan számoltak be hasonlóan érzésekről”.
Stock-Homburg és munkatársai az unalmat három kategóriába sorolták: „borzasztóan unatkozni, fejlődési válságot megélni és értelmi válságot érezni”.
„Bár az teljesen normális, hogy időnként mindenki unatkozik a munkahelyén, de az elhúzódó, napokig tartó krónikus unatkozás jelezheti azt, hogy érdemes komolyan foglalkozni a kérdéssel – mondja Harju -, mert ennek elmulasztása következményekkel járhat.”
2014-ben 87 finn szervezet több mint 11 000 dolgozóját vizsgálta át. Megállapította, hogy a krónikus unalom miatt előbb mennek el a munkavállalók korengedményes nyugdíjba, romlik az önértékelésük és nőnek a stressz tünetek.
Más kutatások is hasonló eredményre vezettek. Egy 2021-es tanulmány szerint Törökországban 186 kormányzati dolgozó küzdött kimerüléssel, depresszióval, magas stresszel és szorongással. Tanulmányok szerint ezek a tünetek az irodán kívül is követik a dolgozókat, fizikai betegségeket, álmatlanságot, fájdalmakat okozva.
Lehet-e javítani a helyzeten?
A kimerülés kezelése azért bonyolult, mert általában mire felismerik, már jó ideje fennáll az állapot.
„Az unatkozó alkalmazottak ritkán esnek össze a kimerültségtől. Lehet, hogy fizikailag jelen vannak, de szellemileg valahol máshol járnak, és ezt sajnos hosszú ideig lehet így folytatni. – mondja Harju. Azok a munkavállalók, akik rájönnek, hogy az unalomtól szenvednek, ritkán jelzik azt a közvetlen vezetőnek vagy a HR-esnek. Míg a kiégéshez vezető magatartást a munkaadók értékelik és jutalmazzák, a fáradtság „az érdeklődés, a motiváció hiányát tükrözi” – mondja Harju. “Ezek pedig tabuk a szervezetekben.”
Egy 2016-os tanulmány szerint az unatkozó, kimerült emberek kevésbé képesek és hajlandóak konstruktív tevékenységeket folytatni, nem motiváltak abban sem, hogy új, érdekes kihívásokat keressenek a munkahelyen. Gyakori jelenség, hogy online vásárlással, internetezéssel töltik el az idejüket, gyakrabban és többet beszélgetnek a kollégáikkal, vagy egyéb tevékenységekkel próbálják lekötni magukat – ezt a magatartást használják „megküzdési mechanizmusként”.
Fahri Özsungur, a török Mersin Egyetem közgazdásza, aki a 2021-es török kutatást végezte rámutatott, nemcsak a munkavállaló dolga, hogy értelmet adjon a munkának. A vezetés feladata, hogy olyan szervezeti kultúrát hozzon létre, melyben az emberek értékessé válnak. A szervezeteknek meg kell tanulniuk kezelni az unalom problémáját, rendelkezniük kell a szükséges erőforrásokkal.
„Gyakran előfordul, hogy maga a munka önmagában nem bír elég ösztönző erővel. De a munka egyéb aspektusai – például a jó munkahelyi kapcsolatok vagy a munkáltató megbecsülése – bizonyos mértékben kompenzálhatják ezt, és értelmet adhatnak az unalmas tevékenységnek” – mondja Harju.
Foglalkozzunk a kérdéssel!
Szakértők szerint a pandémia utáni munkahelyátalakítás során beszélgetések tárgyává kell tenni a kimerültséget, a fáradtságot is ugyanúgy, ahogy kiemelt figyelmet kap a kiégés, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, a távmunka vagy a munkahelyi egyenlőtlenségek.
“Remélem, hogy ezek trendek elvezetnek oda, hogy a szervezetek átgondolják az emberi erőforrás-filozófiájukat és politikájukat, és általában fenntarthatóbb módon szervezik meg a munkát!” – mondta Harju.