Vajon mi kell ahhoz, hogy a munkatársaid elkezdjenek igazi vezetőként követni téged, illetve úgy nézzenek fel rád, mint a vezetőjükre? Mitől lesz a vezető jó főnök?
A jó főnök ismeri a képességeidet, és annak megfelelően osztja rád a munkát. A jó főnök nem irigykedik a sikereidre, sőt, elismeri azokat, és amikor éppen mélyponton vagy, lelket, erőt önt beléd, hogy holnap is képes legyél helyt állni. Hogy hol találsz ilyen főnököt? Nem kell messzire menned.
Ezt úgy hívják, hogy vállalkozó. Amikor a saját főnököd lehetsz, és nem kell azon aggódnod, hogy mikor követsz el olyan hibát, esetleg csak nézel „úgy”, ami miatt talán holnap már nem is kell bemenned a munkahelyedre. Persze nem biztos, hogy főnök nélkül képes vagy jól működni, de amikor már annyi „kifogásod” merül fel az aktuális vezetőddel kapcsolatban, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg szükséged van-e arra, aki mindig megmondja a tutit.
Jó, ha az ember ismeri magát annyira, hogy tudja: megvan-e benne a vállalkozói faktor, azaz a „cselekedni kell” vagy a „jó lesz ez így is” mentalitás jellemzi-e. Mert a vállalkozót többek között arról lehet megismerni, hogy vállalja a felelősségét a saját sorsáért, nem az államot, a Teremtőt vagy másokat okol annak alakulásáért. A „pénz szükséges rossz” felfogása helyett szereti a pénzt, hiszen egy vállalkozás azért jön létre, hogy gazdasági javakat termeljen. A vállalkozói beállítottságú ember nem nézi az óráját, hogy mikor van vége a munkaidőnek, mert akkor dolgozik, amikor a munka megkívánja. Míg az alkalmazottak a „muszáj dolgozni” attitűddel járnak be a munkahelyükre, a vállalkozó egyszerűen csak dolgozik, a legtöbbször jókedvvel, hiszen vélhetően azt csinálja, amit szeret. Az eredményt méri és nem a munkaidőt, amikor pedig hibázik, belátja, hogy ez a saját felelőssége, és azt keresi, hogyan tudná helyrehozni.
Nem várja, hogy valaki megmentse, netán pénzt adjon az ötlete megvalósítására, a fókusza a megoldás és a lehetőségek keresésén, a már működő dolgok még jobbá tételén van. Önkéntelenül is tanulnak, minden nap, és nem a papír megszerzéséért, hanem magáért a tudásért. Míg az alkalmazottak szeretik a korlátokat, jól érzik magukat ezek között, addig a vállalkozó életeleme a szabadság. Ő dönti el, hogy mikor kel, mikor dolgozik, mit akar és mit nem, a korlátok nem kompatibilisek vele. A gondolkodását a vagy-vagy helyett az is-is jellemzi, ami kiszélesíti a lehetőségeket. Ha valakiben az itt leírt jellemzők jóérzést keltenek, valószínűleg közelebb áll hozzá a vállalkozói lét, amihez még az a bónusz is társul, hogy a saját főnöke lehet. Aki, ugye, sosem fogja kirúgni az állásából.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato
#karrier #vallalkozo #vezeto #fizetes #allas #munkaido