Tudjuk, hogy az elégedett munkatárs klasszisokkal jobb eredményt képes produkálni, mint az állandóan morgó, bosszankodó dolgozó. A napunk jelentős részét töltjük a munkahelyünkön, ezért nem mindegy, hogy ott miként érezzük magunkat. És számít bizony az iroda berendezés is. Újságíró kollégánk saját élménye…
Utálom a szürke képet a falon! De a kép a céges leltárhoz tartozik, nem vehetem le a falról. Az irodát, ahol dolgozom, a ’80-as évek végén rendezték be. Siralmas a hangulata. Tényleg csak engem zavar?
Mindennap ugyanazt a szürke tónusú képet kell bámulnom a szemközti falon az irodában. Ez egy kinagyított fotó a belvárosban zajló mindennapokról, autókkal, sétáló emberekkel, szottyadt virágokkal a beton virágtartóban. Fekete-fehérben. Akárhányszor ránézek, márpedig egy nap többször is megakad rajta a tekintetem, hiszen éppen velem szemben van, ki sem tudom kerülni, mindannyiszor feljajdulok magamban: nem akarom! A siralmas hangulat helyett pezsgő, színes, vidám képre vágyom!
Az irodát, ahol dolgozom, a ’80-as évek végén rendezték be akkoriban modernnek számító bútorokkal, mindenféle dekor- és berendezési tárgyakkal. Ugyan az irodai székeket azóta többször cserélték, és a növények java is megújult – szerintem az a sokgyökeres, lepattogzott oldalú cserépben lévő filodendron még a kezdeti korból maradt ránk, hatalmas helyet foglal el a sarokban, ahogy ott terpeszkedik –, a berendezési tárgyak szinte ugyanazok maradtak. Így a fotók is a falon.
Nem tudom, milyen gondolat-, ízlés- és igényvilág jellemezte az akkori megrendelőt, hogy éppen ezeket a fotókat gondolta elhelyezni az irodákban. A vakkeretre kasírozott szürke tónusú fényképek a nagyítás miatt javarészt elmosódottak, hiszen a korabeli technika csupán ennyire adott lehetőséget. De sokat ront a „művek” élvezeti értékén az is, hogy az elmúlt mintegy 30 évben elhasználódtak, a por, a szennyeződés, a napsugárzás kifakította, elhomályosította őket. Viszont annyira megszokták őket a falon, hogy senkinek sem jut eszébe lecserélni őket.
Tényleg csak engem zavar a jelenlétük? Gondoltam, mivel nekem kell nap mint nap bámulnom napi 9 órában, egy életem, egy halálom, lecserélem legalább azt az egyet, ami velem szemben pöffeszkedik. Behoztam egy saját képet, ami kicsit modernebb, frissebb, színesebb, élőbb, pezsgőbb, pozitív energiát sugároz… Feltettem az újat, elraktam a régit. No nem vittem messze, csak a nagyszekrény aljába. Először nem tudták a helyiségbe betérők, hogy mi változott, csak érezték, hogy valami nem olyan, mint korábban. A rejtvényt a műszakis kolléga oldotta meg. Először megdicsérte az új képet, majd felhívta a figyelmemet a szobaleltárra. Ez a kis lista minden irodában megtalálható, még írógéppel töltötték ki az egyes rovatait, a felsorolásban a 7. tétel a falikép. Leltári száma is van a hátoldalán. Igaz, már alig vehetők ki a feltételezem évtizedekkel ezelőtt ráírt számjegyek, de ezeknek meg kell egyezniük a listában szereplőkkel. Tehát ez a kép az irodához tartozik, itt a helye. A falon. Nem a szekrényben.
Úgy döntöttem, nem veszem le az új képet a falról. Ha majd jön az éves leltár, annak időtartamára visszaakasztom a régit. Talán még örülni is fogok a változásnak. Addig meg bámulom-szeretem a mostanit, ennyi luxus nekem is jár a mindennapokban. Úgyis én nézem napi 9 órában.
Ha egy vállalat odafigyel arra, hogy boldogabbak legyenek a munkavállalói, az mintegy 65%-kal csökkentheti a fluktuációt és 38%-kal a hiányzásokat, 10%-kal emelkedik az ügyfelek elégedettsége, 21%-kal pedig a produktivitás. Ha ezt a hozzáállást átfordítjuk számokra, egy kb. 100 fős magyar cégnél mintegy 15 millió forintot lehetne megtakarítani – derül ki egy Gallup felmérésből. A leggyakrabban a munkával való elégedettséget, a munkahelyi egészséget, a munka minőségét és a jó, illetve a megfelelő munkakörülményeket értették az emberek a munkahelyi jóllét alatt.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato
#iroda #munkahelyikornyezet #mentalisegeszseg #munkahelyijollet #kreativitas #teljesitmeny