Egy játéknap megszervezése vagy a gyerekek orvosi ellenőrzéséhez időpontfoglalás. Legyen elég zöldség a vacsorához, és még a bevásárlólistát is meg kell írni. Vajon a gyerek nem téved-e el iskolába menet, egyébként új cipő is kell neki, és a mosógépet is le kell cserélni. Sok apró feladat, ami teljesen leköti egy ember kapacitását. És ha az a kérdés, hogy egy családban ezeket ki kezeli, akkor valószínűleg a legtöbben ugyanazt válaszolják: az anyák.
Számos tanulmány azt mutatja, hogy a nők viszik a házimunka és a gyermekgondozás nagy részét. Sok pár törekszik arra, hogy osztozzanak az otthoni terheken, de egy sor társadalmi-gazdasági okból végül a felosztás tipikusan nemek szerint történik meg. És ez még azoknál a pároknál is így van, akik úgy gondolják, hogy náluk egyenlőség van a munkamegosztásban, ugyanis a gondozás rejtettebb formái általában a nőkre hárulnak.
A BBC szerint egyre több kutatás számol be arról, hogy a háztartási feladatok ellátása miatt a nők sokkal több kognitív és érzelmi munkát végeznek, mint a férfiak. Talán az okok megértése magyarázatot adhat arra, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdése miért torpant meg, annak dacára, hogy végtelen diskurzus folyik a témában.
A végtelen láthatatlan munka
Szakértők szerint ez a rejtett munkatípus három, egymást átfedő kategóriába sorolható. Van a kognitív munka – amely a háztartási felelősség gyakorlati elemeit jelenti, ideértve a játékidők megszervezését, a vásárlást és a tevékenységek ütemezését. Aztán ott van az érzelmi munka a gyerekekkel, illetve a családtagokkal. Harmadszor: a mentális terhelés a kettő metszéspontja: előkészíti, megszervezi és elővetíti mindazt, amit érzelmileg és gyakorlatilag meg kell tenni az élet működtetése érdekében.
A láthatatlan munka felmérése azért nehéz, mert nincs szem előtt, és nem egyértelmű, hol kezdődik és meddig tart.
2019-ben Allison Daminger, a Harvard Egyetem szociológiai és szociálpolitikai doktorjelöltje megállapította, hogy bár a kognitív háztartási munkával foglalkozó tanulmányának legtöbb résztvevője felismerte, hogy a nők végzik a rejtett munka oroszlánrészét, ez mégsem volt egy „normalizált munkaforma”. 35 pár vizsgálata során a férfiak így nyilatkoztak a feleségükről: a „projektmenedzser”, vagy, hogy „többet is bírnak”.
Daminger a mentális munka négy jól elkülönülő szakaszát azonosította be a háztartási feladatokkal kapcsolatban: az igények előrejelzése, a lehetőségek meghatározása, a lehetőségek között való döntés, majd az eredmények figyelemmel kísérése. Az anyák mind a négy szakaszban többet áldoztak. Míg a szülők gyakran együtt hoztak döntéseket, az anyák inkább a várakozással, a tervezéssel és a kutatással foglalkoztak. Más szavakkal, az apák tájékoztatást kaptak a döntésekről, és az anyák azok, akik utánajártak a dolgoknak.
A rejtett munka számos mentális terhet is ró a nőkre. Az állandó jelenlét folyamatos stresszt okoz számukra, még akkor is, amikor más dologra kellene koncentrálniuk.
„Anyai kapuőrzés”
Daminger ugyanakkor zavarba ejtőnek találta, hogy a mentális munka egyenlőtlen elosztása nem okozott különösebb konfliktust a résztvevők között. Hogy ennek okát megértse, egy évvel később után követést végzett. Férfiak és nők egyaránt azt állították, hogy a mentális munka egyenlőtlen megoszlása annak köszönhető, hogy az egyik partner hosszabb ideig dolgozott, vagy kifejezetten érdekli a szervezés.
Tehát a résztvevők úgy vélték, hogy részben személyiségbeli különbségek, részben a munka korlátai vezetnek egyenlőtlenségekhez.
Mindemellett vannak más strukturális okai is annak, hogy a nők nagyobb mértékben képesek vállalni a mentális terhelést. Ők nyitottabbak például a rugalmas munkavégzésre, míg a férfiak a munkájukat merevebbnek, karrierjüket hagyományosan lineárisabbnak tekintik. Ebből következik, hogy a nők jobban elérhetőek, ha gyermekgondozásról van szó, és ennek következtében többet is kell gondolkodniuk rajta.
Hatások otthon és a munkahelyen
Az a tény, hogy az anyák végül vállalják ezt a mentális terhelést, következményekkel jár.
Az anyák stresszesebbek, fáradtabbak és kevésbé boldogok a gyermekgondozás során, mint az apák. Egy svéd tanulmány szerint, amikor a nők igazságtalannak tartották a házimunkák elosztását, az házassági problémákhoz vezetett, és növelte a szétesés valószínűségét.
Ha a nők túlfeszítettek otthon, ez azt is jelenti, hogy sokan fizikailag vagy szellemileg nem tudják ellátni a munkahely által igényelt plusz munkát, így a nemek közötti bérszakadék tovább növekszik. A részmunkaidős munkavállalók többségét például a nők teszik ki, akik viszont kisebb eséllyel kapnak béremelést vagy előléptetést a gyermekvállalás után, ami még nehezebbé teszi a csúcsteljesítményt. Sokan teljesen elhagyják a munkaerőpiacot.
Többet beszélni, kevesebbet csinálni
A világjárvány óta a nemek közötti egyenlőség és a női munkaerő részvétele közötti kapcsolat minden eddiginél nagyobb figyelmet kap. Noha számos rendszerszintű probléma játszik szerepet, a rejtett háztartási munka megoldása a párok között megkönnyítheti a nőkre háruló terheket.
Carlson szerint figyelembe kell vennünk azokat a „strukturális tényezőket is, amelyek gátolják a munkahelyi rugalmasság hiányát”, például a férfiak kenyérkeresési normáit és az „ideális munkakultúrát”, ami az embereket távol tartja az otthonuktól”. Szerinte a politika is segítheti az ügyet – a kutatások azt mutatják, hogy az apasági szabadságot igénybe vevő férfiak később több gyermekfelügyeletet végeznek.
De addig is, amíg a politika nem lép, a nők számára a mentális terhelés csökkentésének talán a legjobb módja az, ha kevesebbet vállalnak magukra. Ez ugyanis növelheti partnerünk részvételét a közös dolgokban, és ezzel mentális energia nagyobb része felszabadulhat, és többet koncentrálhat önmagára.
#lathatatlanmunka #egyenjogusag #noimunkavegzes #munkaeropiac #eselyegyenloseg #foglalkoztatas