Az álláskeresés időszaka óriási terhet pakol ránk. A CV aktualizálása, az interjúsorozatok, próbafeladatok, vagy a válasz nélkül maradt jelentkezések gyakran reménytelenséggel járnak. Hogyan lehet ebben a folyamatban önazonosnak maradni?

Aki volt már álláskereső, az pontosan tudja, milyen megterhelő ez az időszak mentálisan és lelkileg. Főleg, ha a meglévő állásunkat szeretnénk egy másik, számunkra kedvezőbb állásra cserélni. Az álláskeresés önmagában ugyanis munkaként is értelmezhető, vagyis amikor azt a fizetett munkánk mellett végezzük, valójában olyan érzés lehet, mintha másodállásban dolgoznánk.

A megfelelő, sőt, az álomállás megtalálásához és megszerzéséhez ráadásul több energiára is szükség van, legyen az kreatív energia, vagy csupán az önéletrajzunk finomra hangolásához szükséges idő-és energiaigény. Ez indukálja az ördögi kört: ha ugyanis munka után esténként, fáradtan, a napi teendők elvégzését követően vetjük bele magunkat az álláskeresési folyamatba, és a fáradtságunkat tetézi, hogy esetleg napközben sok értékes energiát veszítünk, mert nem szeretjük a munkánkat, a főnökünket, a kollégánkat, vagy talán már a kiégés skáláján vagyunk, akkor a többlet energiát nagyon nehéz megteremteni. Mit lehet ilyenkor tenni?

Jövőképet teremteni az álláskeresésben

Az első és legfontosabb lépés, hogy tisztázzuk magunkban: hogyan szeretnék élni, hogyan szeretném érezni magam a mindennapokban. Szabadabbnak, örömtelibbnek, fókuszáltnak, motiváltnak, lazának? 8-nál hamarabb fel sem akarok kelni reggel, esetleg délután 4-kor már hazafelé tartanék? Szeretnék legalább 1 órát naponta magamra szánni, edzeni, a hobbimmal foglalkozni, a gyerekeimmel játszani, vagy nyugodtan kutyát sétáltatni? Mi az, amit most a munkámban – vagy amiatt – nem tudok megadni magamnak, de mindenképp meg szeretnék?

Figyelem, ez az a pont, ahol szabadjára engedhetjük a fantáziánkat; tehát nem segít, ha korlátok közé szorítjuk magunkat bizonytalanságból, vagy mert nehéz hinnünk abban, hogy juthat-e nekünk ilyen jövő. Úgy tudjuk támogatni magunkat, ha minden egyes kételkedés pillanatában megnyugtatjuk és meggyőzzük magunkat: jár nekem, hogy jól érezzem magam a munkámban.

Ha ezt alaposan átgondoltuk, akkor teret engedhetünk a képzeletünk vizuális szintjének. Jó érzés elképzelni, hogy milyen lesz, amikor így fogok élni, milyen lesz, amikor így fogom érezni magam. Miért fontos ez? A vágyaink és szükségleteink tudatosításával és vizualizálásával kizökkenthetjük magunkat a mindennapi rutinvilágunkból, képesek leszünk legalább annyi energiával feltölteni magunkat, hogy lépéseket tudjunk tenni a saját jóllétünk érdekében. Mondhatnám úgy is, hogy reményt adunk magunknak. Jövőképet teremtünk.

A „kétségbeesett döntés csapdája”

A következő lépésben hasznos lehet, ha cégekkel, pozíciókkal ismerkedünk. Ezt megtehetjük a számunkra szimpatikus vállalatok weboldalainak, social media felületeinek olvasásával, vagy akár – ha van lehetőség rá – személyesen, a cég épületének, környezetének megtekintésével is. Minél több vállalat és pozíció, munkaterület kerül a látóterünkbe, annál pontosabb képünk lesz arról, hogy számunkra mik a preferenciák.

A harmadik lépés annak átgondolása, hogy hogyan szeretnénk tölteni egy átlagos munkanapunkat. A lehető legrészletesebben megtervezhetjük egy ideális hétköznapunkat. Ez azért lényeges, mert ennek segítségével is arra ösztönözzük az agyunkat, hogy a szűrőinket és a számunkra fontos szempontokat meghatározzuk. Ha a keresési szempontjaink csupán a bérezésre és a lokációra szűkülnek – természetesen nem lebecsülve ezek jelentőségét –, akkor könnyen eshetünk a „kétségbeesett döntés csapdájába”.

Álláskeresés során gyakran élünk át egzisztenciális bizonytalanságot, kétségbeesést, a remény és reménytelenség hullámzását, önbizalomhiányt. A válasz nélküli jelentkezések, az elutasítások teljesen természetes részei az álláskeresési folyamatnak, mindazonáltal ezek a tények jelentősen hátráltatnak bennünket az energetizált, tudatos és lelkes állapot megteremtésében, fenntartásában.

Amikor a kétségbeesés, a bizonytalanság eluralja a gondolatainkat és nincs velük szemben bennünk lelkesítő, bátorító ellensúly, akkor eshetünk a saját csapdánkba, és hozhatunk olyan döntést, amely nem az érdekeinket szolgálja; sokkal inkább a bizonytalanságunk – ideiglenes – megnyugtatását.

Ezzel szemben, amikor látjuk a saját tudásunkat, tapasztalatainkat, tisztában vagyunk a saját értékességünkkel, akkor egészen más szempontok szerint keresünk és fogadunk el állásokat.

ÉN vagyok az álláskeresés fókuszában

Miért fontos, hogy tudatosan és kétségbeeséstől mentesen, vagyis higgadtan döntsünk egy állás kapcsán? Ha munkát szeretnénk váltani, akkor bizonyosan valamiért nem vagyunk elégedettek a jelenlegi helyzetünkkel. Ha a „kétségbeesett döntés csapdájába” kerülve, elhamarkodottan fogadunk el egy új állást, amely valójában köszönőviszonyban sincs a szükségleteinkkel és szempontjainkkal, akkor viszonylag rövid időn belül nagy eséllyel ugyanabba az elme-és érzésállapotba, mindset-be fogunk kerülni, mint amiben jelenleg vagyunk. Emellett azt az üzenetet közvetítjük magunknak, hogy: nem fontosak a vágyaim és szükségleteim. Vagy ennél is rosszabb: nem érdemlem meg, hogy szerethető munkám legyen, nem érdemlem meg, hogy jól érezzem magam.

Ezzel egyre távolabb kerülünk a saját belső preferenciáinktól, és az egészséges önértékelésünktől. Miért ne dönthetnénk ezért úgy, hogy itt az ideje, hogy magunkat helyezzük a fókuszba?

Az álláskeresés folyamatában a racionalitás és a tények tudatos átgondolása mellett fontos szerepe van az intuíciónak. Akkor tudunk önazonosan jelen lenni ebben a rendkívül ambivalens időszakban, ha rendszeresen adunk időt magunknak arra, hogy akár csak néhány percre befelé figyeljünk, és engedjük, hogy az érzéseink és megérzéseink segítsenek emlékeztetni a szükségleteinkre.

Szerző: dr. Pápai Anita life és business coach, www.coachandcoffee.hu