Az ember társas lény. Ez a közhely amúgy teljes mértékben megállja a helyét és főleg akkor döbbenünk rá, ha valami miatt magunkra maradunk, míg mások remekül szórakoznak egymás társaságában. A munkahelyi dohányosok is ilyen csapat.
Saját példámat tudom felhozni. Sosem dohányoztam, mégis volt valami vonzó ebben a káros szenvedélyben. Nem a cigaretta márkája, nem is a dohányfüst. Sokkal inkább az tetszett, hogy ez egy csoportos tevékenységgé nőtte ki magát a munkahelyemen. Nem mondom, hogy egyedül nem voltak képesek elszívni azt a cigarettát, de ha csak tehették, összevárták egymást. Sok esetben ez a csoportos tevékenység mély beszélgetésekkel, nevetéssel vagy épp sírással volt fűszerezve. Én, a passzív dohányos meg maradtam magamra. Egészen addig, amíg nem csatlakoztam a dohányosokhoz. Dohányzás nélkül is részese szerettem volna lenni annak a titkos kis csevejnek. Nem bántam meg, akkor sem, ha füstös lett a ruhám.
Munkahelyi stressz
Folyamatos stressz ér bennünket, amelyeket teljes mértékben lehetetlen kiiktatni az életünkből. Annak minimalizálására kell mindenkinek megtalálnia a hatékony módszerét, mert ha nem, akkor olyat tehetünk, ami (negatívan) kihat az egészségünkre: alkohol, túlzásba vitt evés, drog vagy cigaretta.
Függő játszma
A dohányzás káros szenvedély, vagyis függőség. Nemcsak a nikotin teszi az embert a rabjává, hanem az az érzés, amelyet a cigarettázáshoz fűz. Azaz nemcsak a szokáshoz is ragaszkodunk.
Naná, hogy jobb lenne nélküle, mint vele, azonban amilyen könnyű rákapni, annyira nehéz megszabadulni attól. Még akkor sem vagyunk képesek letenni végleg a bűzrudat, ha tisztában vagyunk azzal, hogy évente milliók halálát okozza.
Munkahelyi stressz + függő játszma = ?
A munkahely nem a csend, nyugalom és béke helyszíne. Persze lehet(ne) az, de nem azért kapjuk a fizetést, hogy a csendet és a nyugalmat élvezzük. Határidőre kell feladatokat megoldanunk, a több, együtt dolgozó ember nagyobb konfliktusforrás lehetőségét tartogatja és akkor még nem is beszéltünk a főnökökről. Aztán a munkahelyünkre magunkkal cipelhetjük a magánéleti vagy anyagi problémáinkat. A stressztől való megszabadulás reményében pedig elvonulunk pöfékelni. Az egyik ok tehát pontosan ez, amiért a munkahelyen is dohányzunk.
Ugyanakkor tekinthető kis csoportos tevékenységnek is, azaz a társas kapcsolatok ápolásában segíthet. A dohányosok egy csapatot alkotnak, az összetartozás élményét adhatja még akkor is, ha a dohányzáson kívül más kapcsolatot nem ápolnak a dolgozók.
Arról nem is beszélve, hogy amíg a munkavállaló elvonul a maga „sok plusz egy” cigarettáját elszívni, addig az a kellemes érzése támadhat, hogy időt szán saját magára. Ha csak néhány percre, de megszabadulhat a terhektől, szabályoktól, kötöttségektől.
Stresszes állapotban nem vagyunk egyensúlyban, mert valami annyira hat ránk, hogy minden mástól elveszi a figyelmünket. A cél tehát a balansz visszaállítása, vagyis kellően lehiggadjunk. Egy ideig talán uralkodni tudunk a stressz felett, de ha ezt tartósan kell képviselnünk, akkor belefáradunk. Kell valami, ami lenyugtat. Sokak számára a legelérhetőbb módja ennek a cigaretta.
A munkahelyi stressz és a dohányzás dupla atombomba az egészség ellen. Ugyanakkor a leszokás legalább olyan stresszfaktor.
Joga van, de jobb lenne, ha letenné
Egy munkavállalótól sem lehet megvonni a dohányzást, de arra már lehet motiválni, hogy letegye a cigarettát. Könnyű annak papolni erről, aki sosem dohányzott, de azt még a legtöbb dohányos is úgy gondolja, hogy árt az egészségének és meg kellene szabadulni a káros szenvedélyétől. Még akkor is, ha a cigarettát szívók teljesen elkülönülnek, amíg elszívják a dohányterméket, hatással vannak a többi, passzív dohányosra. Az egész munkaközösséget érintő pszichoszociális kockázatot hordoz a munkahelyi dohányzás, ezért a leszokás támogatása is közös érdek.
Tudományosan nézve
A munkahelyi stressz hatással lehet a dohányzási szokásokra, mivel a cigaretta elszívása enyhítheti a feszültséget. Azt azonban egy kutatásban taglalták, hogy a munkahelyi stressz hogyan befolyásolja a dohányzásról való leszokást. Azt találták, hogy sok idős, aki fiatalként dohányzott, leszokott. Ettől függetlenül a dohányosok száma magas, de életük során nagyban módosulhat a dohányzás mértéke. Aki viszont 22 éves koráig nem dohányzott, az szinte biztos, hogy aztán sem teszi. Aki azonban korábban cigizett, az később visszaeshet.
Egy másik tanulmányban a leszokást, mint stresszfaktor vizsgálták. A cigarettázás káros az egészségre és ezzel mindenki tisztában van. A dohányzásról leszokás pedig jót tesz az egészségnek. Azonban a leszokás nehéz és ha az nem jár sikerrel, újabb stresszt vált ki. 488.417 résztvevő adatait elemezték. A vizsgált személyek 78%-a vallotta magát stresszesnek, akik sikeresen elhagyták a káros szenvedélyt 73%-uk számolt be stresszről. Akik kudarcot vallottak a leszokással 83%-ban panaszkodtak stresszre. Vagyis a kudarcot vallott leszokás még nagyobb stresszfaktort jelent a dohányosok számára.
Szerző: Rónai Márta