A negyvenes évei elején járó Paulnak sokféle karrierje volt. Volt már operaénekes, katolikus pap, vállalati ügyvéd, most pedig vezetői tanácsadóként dolgozik. Sokan kérdezték már tőle, hogy mi a közös pont az előbb felsorolt munkákban. Paul életében és karrierjében egy dolog volt jelen végig: a reflektálás.
Amikor az emberek az reflektálásra gondolnak, általában egy sötét, privát szoba jut eszükbe ahol az ember gyertyafényben gondolja át a legsötétebb, legmélyebb lévő titkait. Erre a szokásra szeretnénk felhívni a figyelmet és megmutatni, hogyan segíthet a teljesítményünkön, a kapcsolatainkon és abban, hogy jobb döntéseket hozzunk, legyenek azok kis vagy nagy döntések. Egy 2020-as felmérésben melyet a BCG és BVA végzett el a kérdés a következő volt: Mitől lesz valaki jó vezető? Mik a legfőbb tulajdonságaik és képességeik? A reflektálás mindennapos gyakorlása a lista öt legfontosabb tulajdonsága között volt. Emellett a listán az empátia, jó hallgató készség, megfontoltság, és csapatépítés képessége szerepelt.
A reflektálás a tanulásról szól. Az életünk eseményeinek történéseire való visszatekintést jelenti ítélkezés nélkül, kritikus szemszögből átértékelve. Két vezetői professzor, James Bailey és Scheherezade Rehman így írja le a reflektálást:
Egy őszinte pillanatra visszatekinteni a múlt eseményeire, arra, hogy mi működött és mi nem, mit lehetne még tenni és mit nem.
A reflektáláshoz bátorság szükséges. Figyelmesnek és körültekintőnek kell lenni hozzá.
Szóval hogyan is kéne csinálnunk?
Először vessünk egy pillantást a sportokra. A sportok többségében nem az egyéni teljesítményről szólnak, hanem arról, hogy a csapat együttesen hogyan teljesít. A sportolók a meccs közben, után és hosszabb idő elteltével is reflektálnak. A meccs során egy elhalasztott pont szerzésen gondolkodnak, mit tudnának a következő pontszerzés lehetőségének alkalmával máshogyan csinálni. A meccs végeztével összeülnek és videón visszanézik, hogy legközelebb mit kéne máshogyan csinálniuk, mi vált be és mi nem. Ez akár eltérhet attól, hogy a meccs közben mit gondoltak. Később pedig a nyereségeik és veszteségeik közötti hasonlóságokat tanulmányozzák hogy még jelentőségteljesebb következtetéseket vonhassanak le.
Ugyanennek a folyamatnak kéne, de inkább muszáj lenne lezajlania a munkahelyen. Persze nem videófelvételek visszanézésének formájában. Lehet ez akár riportok, tudatos gondolkozás, gyakoribb és fókuszáltabb beszélgetés formájában is. A lényeg, hogy megtaláljuk mi az ami számunkra a legjobban működik és, hogy komolyan elköteleződjünk a rekflektálás mellett. Ha a reflektálást szokásunkká tesszük, idővel sokkal jelentőségteljesebb következtetéseket vonhatunk le, mert elkezdünk bizonyos mintázatokat észrevenni a munkánk eseményeiben, amire következetesség nélkül nem lennénk képesek.
Paul egy remek példával szemléltetni a reflektálás fontosságát. Legtöbbünknek vannak megbeszélései. Paul éppen a napi meetingjére tartott, amikor egy kollégájával kezdett el beszélgetni. A munkatársa életében először vezetett le egy meetinget a cég egyik ügyfelével. A megbeszélés az egyik projekt haladásáról szólt, aminek ő volt a felelőse. Azt mondta Paulnak, hogy a meeting szörnyen alakult. Nem jutott az addigi megtett lépések végére, nem tudta elmondani milyen nehézségekbe ütközött és milyen döntéseket hozott meg a megoldásuk érdekében. A következő lépésekről és a felelős emberekről sem tudott beszámolni.
Eldöntötte, hogy a következő meetingeket egy agendával fogja kezdeni, hogy mindenki számára világos legyen az, hogy mi a megbeszélés célja. Ez a példa is bizonyítja, hogy a reflektálás nagyban segítheti a munkánkat. Segít abban, hogy jobb döntéseket hozzunk, jobb következtetéseket vonjunk le.
Ez egyeseknek mind feleslegesnek és egyértelműnek tűnhet, de az igazság az, hogy sokan nem szánunk elég időt a mindennapos önreflexióra. Paulnak is ez a szokás segített abban, hogy eldöntse mi is szeretne lenni valójában.
A nap végén ülj le, vegyél egy mély levegőt és próbálj meg kizárólag a mai napodra reflektálni. Megfogod látni, hogy milyen mértékű pozitív változást hoz majd életedbe!