A kellemes, ápolt külsőnek, a megjelenésnek, a természetesen viselt karakternek igenis van jelentősége az elhelyezkedésben, a munkahelyi létben, az állásinterjúkon. De az igaz-e, hogy aki szép, az könnyebben kap állást?
Vajon milyen mértékben számít valakinek a szépsége, ha mondjuk telefonos állásinterjút készít vele a HR-es úgy, hogy az önéletrajz beküldésekor nem volt feltétel, hogy fotót is csatoljon magáról? Nyilvánvalóan a végső döntést nem egy „telefonbeszélgetés” alapján hozza meg az adott munkáltató, szükség van a személyes találkozóra is (akár többfordulós felvételi eljárásra), de ha nincsenek meg a kellő skillek, ha nem meggyőző a jelentkező portfóliója, hiába a hét határra szóló szépség, nem a jelentkező lesz a befutó. Mindazonáltal a külső, és a kisugárzás igenis számít.
Még ma is sokszor elindul egyfajta szóbeszéd egy munkahelyi közösségben, ha egy feltűnően szép nőt alkalmaznak egyes munkakörökben. Hogy nem a tudása, hanem egyéb képességei miatt esett rá a választás. Viszont azt is érdemes megvizsgálni ilyen esetben, hogy a felvételi folyamatot lefolytató kolléga nő volt-e vagy férfi.
A HR-esek körében jelentős arányt képviselnek ugyanis a hölgyek, márpedig egy nőre sokkal kevésbé lehet hatni a „női praktikák” bevetésével, mint egy férfire. Tehát a döntésnél nagy valószínűség szerint elsősorban nem a külső adottságok, sokkal inkább a belső képességek, a szaktudás számít, illetve az, hogy a jelentkező várhatóan miként tud a már meglévő kollektíva produktív tagjává válni. Mindez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne számítana a külső.
Külsőre vonatkozó illemszabályok, amelyekre illik odafigyelnünk?
Elsőként említhetjük például a ruházatot. Ugyan a ruhaviselési protokollszabályok minden munkahelyen mást jelentenek és talán nem is kell mindig, minden helyzetben mereven ragaszkodni hozzájuk (például 36 °C-os melegben el lehet tekinteni a harisnya viselésétől), azonban a neglizsére emlékeztető, mélyen dekoltált spagettipántos topok, a combokat közszemlére tevő sortok, a strandra való flipflop papucsok, férfiaknál a szőrös testrészeket kivillantó ruhadarabok nem munkahelyi (irodai) környezetbe valók. Ez egyrészt a munkáltatót is minősíti, pláne olyan helyzetben, amikor ügyfelekkel érintkezik a kolléga, másrészt pedig egy-egy kihívóbb ruhadarab viselése, esetleg egy-egy véletlenül kivillanó testrész elterelheti a figyelmet a munkáról.
A kulturált megjelenéshez hozzátartozik a hajviselet is. A hajtőnél lenőtt festék, a fésületlenség, a zsíros haj, férfiaknál a gondozatlan frizura nem szívet gyönyörködtető. Ha éppen nem jutott idő a hajunk gondozására, legalább fésüljük meg, tűzzük fel, csináljunk copfot, egy néhány perces akcióval még megmenthetjük a helyzetet. Vagy ott van a lepattogzott körömlakk, a letört, esetenként lerágott körmök, ami szintén rontja az összképet. A férfiaknál a borosta, az ápolatlan bajusz és szakáll hagyhat némi kívánnivalót maga után.
Érdemes még kitérni a fogak állapotára, ami olyan kényes kérdés, hogy egy munkahelyen nem szívesen szólnak a kollégának ezzel kapcsolatban. Amellett, hogy jelentősen kihat az egészségre a fogunk állapota, esztétikailag sem szép látvány a hiányos vagy beteg fogsor.
Ezekből is látszik, hogy a szépség sok esetben nem a szabályos arcformát és a bomba alakot jelenti, sokkal inkább a rendezett, igényes megjelenést, és ha válaszolni szeretnénk a címben feltett kérdésre, akkor bátran mondhatjuk, hogy igen, a szép emberek könnyebben érvényesülnek. Mert ez a fajta minőség iránti elkötelezettség a munkájukra is érvényes.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato
#hr #etikett #munkahelyikultura #allasinterju