Gondoltad volna, hogy léteznek olyan kérdések, amiket egyáltalán nem volna szabad feltenni egy állásinterjún, mégis sok esetben elhangzanak? Mai írásunkban pontosan ezeket szedtük össze.
A munkáltatók az állásinterjúkat arra használják, hogy kiderítsék, mennyire vagy alkalmas egy adott munkakör betöltésére – az interjú pedig ideális alkalom arra, hogy megmutasd a képességeidet és a szaktudásodat. Vannak azonban határai annak, hogy a munkáltatók miről kérdezhetnek, illetve miről kellene kérdezniük.
Mit kérdezhetnek a munkáltatók?
Az állásinterjú célja, hogy a munkáltatóknak segítsen kideríteni, hogy te vagy-e a legalkalmasabb személy egy adott munkakör betöltésére. Ez azt jelenti, hogy a feltett kérdéseknek közvetlenül vagy közvetve a szerepkör betöltésére való képességhez kell kapcsolódniuk. Bizonyos személyiségjegyekre vonatkozó kérdések, amelyek relevánsak lehetnek a szerep szempontjából, érthetőek, például “Hogyan kezeli a stresszes munkahelyi helyzeteket?”
Olyan kérdések, amelyeket a munkáltatók nem tehetnek fel
Általában a személyes tulajdonságokra vonatkozó kérdések azok, amik jelezhetik ezt a határt. Ezek közé tartoznak például az életkorra vagy a szexualitásra vonatkozó kérdések. Elsősorban azért nem kérhetnek információt ezekről a tulajdonságokról, mert általában nem befolyásolják a munkakör betöltésére való képességet. A munkaadó nem kérdezhet rá a családi életedre, az anyagi helyzetedre, vagy a korábbi jövedelmedre sem. Nőknél különösen fontos, hogy nem kérdezhetnek rá a tervezett gyermekvállalásra sem! Elvileg a lakóhely sem kérdezhető meg, csak arra vonatkozóan kérhetnek adatot, hogy kb. milyen összegből oldható meg a munkába járásunk.
Alapvető elv az is, hogy a legtöbb, irreleváns személyes tulajdonságokra vonatkozó kérdésnek tiltottnak kell lennie, ilyenek például, hogy
– hány éves vagy?
– milyen vallású vagy?
– terhes vagy-e, vagy tervezel-e családalapítást?
– kire szavaztál?
– van-e fizikai vagy szellemi fogyatékosságod?
Vannak kivételek?
Természetesen vannak. Ez alól az általános szabály alól kivétel, ha az információt azért kérik, mert az ÉSSZERŰSÉG alapelvéből fakad. Ha például valaki egy olyan raktári munkakörre jelentkezne, amely nehéz fizikai munkával jár, akkor a munkáltató számára jogszerű és ésszerű, hogy rákérdezzen bármilyen fizikai fogyatékosságra. Ebben az esetben a személyes tulajdonságra vonatkozó kérdés közvetlenül a munkakör betöltésére való képességére vonatkozik: ezért észszerű és jogszerű.
Szerző: K.T.
Fotó: Freepik