Amióta anya vagyok, három kezem is van. Akkor nőtt ki a harmadik, amikor kettővel a két lány kezét fogtam, de még helyet kellett szorítani a cekkernek, a kistáskáknak, meg miegymásnak. Ilyenkor folyton azon izgultam, hogy ne csörrenjen meg a telefon, legfőképpen ne munkaügyben keressenek, mert egyrészt el kell engednem valamelyik csemete kezét, másrészt nem tudok maradéktalanul figyelni, pláne nem jegyzetelni az utca közepén.
Mert természetesen van, akinek a munkaidő lejárta után jut eszébe valami eget rengetően fontos dolgot megtárgyalni, amihez az adatok a benti gépemen vannak, és legfeljebb az egyre telítődő memóriámra hagyatkozhatok, amely a munkahely elhagyását követően rögtön átáll „családi üzemmódra”, így szinte esélytelen, hogy pontos és megbízható információval tudjak szolgálni a telefon másik végén érdeklődő számára. De amióta anya vagyok, három kezem is van, így szinte semmi sem lehetetlen számomra. Anyaként és munkavállalóként sem.
Reggel ötkor csörög a telefon ébresztője, épp annyira hangos, hogy csak én halljam, senki mást ne zavarjon meg a kellemes dallam. Rögtön tudom, hogy hol vagyok és mikor, ezért halkan kiosonok a szobából a telefonommal és a laptopommal, hogy míg felébred a család többi része, addig elvégezzek néhány fontos feladatot. Ez a hajnali „arany óra”, amikor zavartalanul, erősen koncentrálva több munkát képes vagyok megcsinálni, mint nap közben, amikor megszámlálhatatlan inger vonja el a figyelmemet. Ilyenkor senki sem telefonál, nem szól hozzám, hogy „csak azt mondd meg, légy szíves”, azt és olyan tempóban végzem, ahogy és amilyen sebességgel számomra a legmegfelelőbb.
Már megtanultam, hogy ebben az időben csak a munka van és én, nem gondolkodom a napi teendőkön, a családdal kapcsolatos feladatok megoldásán, arra a nap közbeni 2-5-10 perces szünetek éppen megfelelők. Hajnali öt és hat között ott vagyok, a konyhában, a laptopommal és magammal, és ezt senki sem veheti el tőlem. Még egy álmos képű angyalka sem, aki néha belekucorodik az ölembe, majd békésen alszik tovább…
Az anyákból lesznek a kiváló munkaerők, ha nem a legjobbak. Egy anyának ugyanis meg kell tanulnia többfelé is figyelni, állandóan résen lenni, reagálni a megtörténtekre, de leginkább felkészülni a megtörténhetőre – akár több megoldással is. Defenzív üzemmódban létezni, elébe menni a történéseknek, jelen lenni a pillanatban, kiváló memóriával rendelkezni, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor kéri számon rajtunk a két héttel ezelőtt elmesélteket a gyermek, legyen az akár kicsi, akár nagy, de legfőképpen kamasz.
Az anyák szuperképessége az egyensúly megteremtése, főleg ha több gyerek felé köteleződött el (és még egy férje, szülei vagy más fontos rokonai is vannak), gyorsan kifejlődik az igazságosztó ösztönük, a gyengéd hajlamuk, ugyanúgy, mint a humoruk vagy az önzetlenségük. Az anyák időzsonglőrök, annyira össze tudják kapni magukat, hogy másfél embernyi munkát (házimunkát!) képesek elvégezni adott idő alatt. Tudják, hogy menni kell a gyerekért az oviba, a suliba, márpedig pontosan fél ötkor ott kell állni az ajtóban, olyan nincs, hogy nem érnek oda egy munka miatt…
Az anyák együttérzők, legyen szó egy elesésből származó seb (hétköznapi nevén bibi) leápolásáról (lásd gyógypuszi), vagy egy otthagyás miatt összetört kamaszszív vigasztalásáról. Az anyák szerények is, viselkedésükért nem várnak gyémántgyűrűt, sem háromemeletes tortát, csak elégedett és mosolygós arcokat. Határozottak és harciasok is tudnak lenni, ha meg kell védeniük a külső támadástól a csemetéjüket, képesek olyan erőtartalékot előhívni magukból, amiről még maguknak sem volt fogalmuk.
Kiváló logikai képességekkel is bírnak, hiszen átlátnak a szitán, ha utóduk ködösíteni vagy ferdíteni próbál. Vagy ott a szervezőkészségük, amelyről csak legekben lehet beszélni, hiszen a családi nyaralástól a gyerekek szülinapi partijaig mindent meg tudnak szervezni. Takarékosok is, mert varázsló módjára spórolják meg a konyhapénzből a nyaralás díját. A sort biztosan mindenki tudja folytatni. Ha egy munkáltató szemüvegén keresztül olvassuk vissza az eddig felsorolt tulajdonságokat, kétség sem fér hozzá, hogy az anyák a legjobb munkaerők. Vegye már észre valaki!
Fotó : Envato
szerző: K.T.
#karrier #csalad #munkaero