Tudod, hogy reggel fél nyolcra be kell érned. Felhúzod hatra az ébresztőt, hogy legyen időd összekészülni, kapkodás nélkül megreggelizni, néhány percig bambulni egy forró kávéval a kezedben, elkészíteni a gyerek uzsonnáját, kivasalni a szekrényben meggyűrődött blúzodat, és a forgalmi viszonyokkal is számolva legkésőbb fél nyolc előtt tíz perccel belépni a munkahelyed kapuján. Időben elindulsz, mert tudod, hogy néha megállít a szomszéd néni, késik a busz (vagy épp az orrod előtt megy el), esik az eső, fúj a szél, lezárták az utat és a többi és a többi. Sikerül korábban beérned, néhány szót váltani egy-két kollégával, komótosan meginni a kávét a büfében és amikor a képzeletbeli gongütés elhangzik fél nyolckor, te már ott ülsz a megnyitott géped előtt és felkészülten várod az aznapi kihívásokat.

Míg Tibornál, a szobatársadnál teljesen más menetrend szerint zajlik a reggeli rutin. Ő is tudja, hogy fél nyolcra be kell érnie, fel is húzza az ébresztőt hatra, de amikor az megszólal, kinyomja. Csak még hadd maradjon egy kicsit! Csak néhány percet! Aztán újra, és megint kinyomja a megszólaló ébresztőt, így háromnegyed hét is elmúlik, mire kikászálódik az ágyból. Jön a fürdőszobai mutatvány, majd a lázas cipőkeresés, hiszen fogalma sincs, hová tette a lábbelijét éjszaka, amikor hazaérkezett. Kinyitja a hűtő ajtaját, jó lenne néhány falatot bekapni még indulás előtt, de sajnos üresen tátonganak a polcok, csak egy kornyadt kolbászvég illegeti magát egy tányérkán. Tibor tudja, hogy indulnia kellene, hiszen menetrend szerint jár a busz, és 10 perc is eltelik, mire jön a következő, ha netán lekéste volna a járatot. Persze még meg kellene keresnie a pendrive-ját, amin az aznapi prezentáció van, de akkor nem éri el a buszt… Fél nyolc múlt öt perccel – szólal meg fejében a pontos időjelzés, miközben szalad fel a második emeletre, igyekszik úgy besomfordálni a helyére, hogy lehetőleg senkivel ne találkozzon. Ami ugyebár lehetetlen, hiszen reggel van, nyüzsgés, mindenki most indítja a napját. Mire bekapcsolja a gépét, megeszi a sebtében vásárol reggelijét és elhelyezkedik, majdnem nyolcat mutat az óra. Igyekszik végiggondolni a mai programját és megtervezni a feladatok sorrendjét. Negyed kilenckor áll neki a munkának. A munkaidőből máris eltelt háromnegyed óra.

Ez csak két példa volt, és bizonyára száz meg száz hasonló történetet ismerünk magunkról, a kollégáinkról, ki hogyan indítja a napját. Hogy van-e elég idő az elkészülésre, a felkészülésre, összerakjuk-e fejben a napunkat, megnézzük-e, mi vár ránk, hol van kötelezettségünk, netán szabad időnk, megtervezzük-e a napunkat, a munkahely és a magánéletünk feladatait vagy rábízzuk magunkat a „majd csak lesz valahogy” áramlatra. Rengeteget számít, hogy csak úgy beesünk vagy inkább megérkezünk-e a munkahelyünkre reggel, mert az a teljesítményünkre, a kedvünkre is hatással van. Ha kapkodósan indul a nap, az magával hozza az idegességet, a felfokozott hangulat mérge esetleg másra is átragad. Elveszi az energiát a higgadt gondolkodástól, a figyelem nem arra fókuszál, amire kellene, ezáltal megnő a hibázás lehetősége. Nem beszélve egy esetleges szigorú főnökről, aki elvárja a percre pontos munkakezdést – ez pedig azt is jelenti, hogy fél nyolckor el tudom kezdeni a munkát. De a késés megbontja az energiaegyensúlyt a munkahelyi közösségben is, hiszen a többiek joggal teszik fel a kérdést: ha ő elkéshet, én miért nem? Az ő munkaideje ezzel lerövidül, amit nekünk kell helyette kitöltenünk.

Persze, munkáltatótól is függ, hogy mennyi ideig tolerálják a reggeli „beesést”. Van olyan cégvezető, aki azt mondja: nem gond, ha néhány percet késnek a kollégák, a lényeg, hogy végezzék el a rájuk kiosztott munkát. Persze ha valaki olyan munkahelyen dolgozik, ahol egy folyamat egyik része, tehát jön hozzá és megy tőle munkadarab, nem igazán teheti meg, hogy az utolsó pillanatban (vagy később) áll be a helyére, mert ezáltal a többiek teljesítményét is lerontja. Az ilyen munkatársat előbb-utóbb a közösség is kilöki magából.

Ha komolyan szeretnénk változtatni, ahhoz először is egy jó „miért”, azaz indok kell, aztán pedig egy mélyről jövő elhatározás. Majd érdemes összeszedni azokat a gátló tényezőket, amelyek miatt nem megy gyorsabban a reggeli elkészülés, és ezekre megoldást találni. Például este összekészíteni a másnapi ruhát, bepakolni a szükséges felszerelést, korábbra felhúzni az órát, megkérni egy családtagot, hogy az első csörgésnél jöjjön ébreszteni stb. mindenki találja meg a neki testhezálló módszert. Szükség lesz még kitartásra, mert az ilyen jelentős változások általában nem mennek végbe egy-két nap alatt, de néhány hét alatt már szép sikereket lehet elérni. Hát, ha még elmondjuk néhány kollégának, hogy mire vállalkoztunk! Az ő támogatásuk, drukkolásuk biztosan sokat segít majd a célunk elérésében.

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

#munkaido #munkahely #karrier