A nők az érzelmeiket követik, amikor munkát, hivatást választanak vagy váltanak. Ha valaki pozitívan beszél egy munkáról, vagy épp ellenkezőleg: elmarasztalóan nyilatkozik egy szakmáról vagy állásról, azt jó eséllyel elhiszik a nők, és e szerint döntenek. Nem néznek utána, hogy mennyit lehet keresni adott szakmában, ha úgy gondolják, hogy tetszik nekik, belevágnak. Ez az előrelátás nélküli vállalkozás azonban nemcsak a jelenlegi pénzügyi helyzetükre van hatással. Hanem a leendő nyugdíjukat is jelentősen befolyásolja, nem éppen kedvező irányba.
„Amikor valaki felmagasztal vagy éppen lehúz egy adott foglalkozást, azt a saját egyéniségén, kompetenciáin és elvárásain keresztül minősíti, nem pedig azén, akinek beszél róla. A nők számára viszont ez elég ahhoz, hogy döntést hozzanak, mert náluk ilyen esetben az érzelmek dominálnak, szemben a férfiakkal” – vélekedik a közelmúltban megjelent “A nők és a karrierpara” című könyv szerzője, Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó és karrier coach, aki több mint 15 éve foglalkozik a női karrier sajátosságaival. Mint mondja, a nők képesek nagyon gyorsan dönteni dacból, méregből vagy tudatlanságból, így hamar be- vagy kilépnek egy munkahelyről, úgy, hogy nem néznek utána, mennyi lehet ott a fizetés. Felülnek a divatnak, hogy ők is például coachok, fodrászok, műkörmösök legyenek, elvégzik az iskolát, de azzal nem számolnak, hogy a tudásukat el is kell adni. Nem látják előre azt sem, hogy be kell érnie a folyamatnak, mire rendszeres ügyfeleik lesznek.
Nagyon fontos a körültekintő tájékozódás munkavállalás előtt
Sok nő dolgozik segítő szakmában, van, aki vállalkozóként, de nem néznek utána, hogy mennyi lehet a jövedelmük, mennyit kell belefektetniük a saját helybe vagy eszközökbe stb. Ezért aztán nem ritka, hogy hónapról hónapra élnek, ami az évtizedek múlva esedékes nyugdíjukra is jelentős hatással van.
„Amikor tanácsadásra érkeznek a női ügyfeleim, mindig megkérdezem tőlük, hogy mit olvasnak, milyen önfejlesztő eszközöket alkalmaznak. Olvasnak-e önismereti könyveket, eljárnak-e előadásokra, hallgatnak-e podcast-eket. Ez azért is fontos, mert ezek által közelebb juthatnak a nekik való munkához, amivel kapcsolatban számos dolgot szükséges tisztázni. Egy manikűrös egész nap egy kis szűk szobában ül lámpafény mellett, szálló porban, veszélyes vegyszerekkel dolgozik, ugyanígy ülőmunkát végez a számítógép előtt egy könyvelő is vagy egy tartalomgyártó. Meddig fogja bírni így elszigetelten? Aztán hogyan változik ez a divatos szakma, amikor érkezik egy új hullám? És ha már gyereket is szeretne, vajon milyen messze van az a falu, város, ahol a munkahelye található, mennyit kell utaznia? Milyen messze van a gyerek bölcsődéje, óvodája, hogy tudja összehangolni az anyaságot és a munkát? Nagyon fontos, hogy körültekintően tájékozódjunk, bármit is szeretnénk lépni a munkavállalás területén.”
Tudatosság mindenekelőtt
A fiatalok minden korban azt vallják, hogy nem akarnak a „régi” szerint élni, azaz úgy, mint a szüleik, a nagyszüleik. A ma munkába álló generációk már élvezni szeretnék az életet, és ebbe az is beletartozik, hogy olyan munkát álmodnak maguknak, amit élveznek. Joó Zsuzsanna szerint nincs tökéletes munka, minden foglalkozásban fellelhető olyan rész, amit nem szívesen csinálunk. De ha mondjuk ez a „nemszeretem” arány mindössze 20–30%-os és 70–80%-ban imádjuk a szakmánkat, az már elfogadható. Persze az amerikai filmekben és a közösségi oldalakon minden eszményi, de az nem tükrözi a valóságot. Éppen ezért fontos lenne felébredniük, de legalább is reálisan gondolkodniuk a nőknek, és sokkal tudatosabban hozzáállniuk a munkavállaláshoz.
Szerző: K.T.
Fotó: envato.com