Könnyen feszültség alakulhat ki egy munkahelyen, ha kiderül, hogy az újonnan érkező munkatárs magasabb fizetést kap, mint az őt betanító, évek óta ott dolgozó kolléga.
Egy új munkatárs megjelenése egyszerre jelenthet reményt a munka jobb megosztására és a betanítása miatti terheket ró a már rutinosabb munkatársra. Egy biztos, az újonnan belépő az első heteiben még segítségre szorul. Meg kell ismernie a rendszereket, a belső szabályokat, a munkafolyamatokat és az olyan tudnivalókat, amelyek nélkül nehéz boldogulni. A betanítást gyakran egy tapasztalt kollégára bízzák, aki a saját feladatai mellett válaszol a kérdésekre, instrukciókat ad, ellenőriz és javít.
Ez így logikus és helyénvaló, ám az már bosszantó, ha kiderül, hogy az a személy, aki most lép be a rendszerbe, mégis többet keres, mint az a kollégája, aki betanítja. Nemcsak a pénzről van szó, hanem lelki pusztítás. A fizetési különbség azt az üzenetet közvetítheti, hogy a cég többre értékeli a frissen megszerzett munkaerőt, mint azt, aki az évek során már bizonyított. Ezt nevezik bérinverziónak, amely kialakulása mögött a munkaerőért folytatott erős verseny is alakíthatja, de befolyásolhatja az infláció, a változó piaci bérek is.
A maradás ára
Amikor egy vállalat új dolgozót keres, az aktuális munkaerőpiaci helyzethez igazítja az állásajánlatát. Ha egy pozíció már régebb óta betöltetlen, vagy a szaktudásból hiány van, akkor a munkáltató kénytelen lehet magasabb fizetést kínálni. Eközben a régebben a cégnél dolgozók bére lehet, hogy egyáltalán nem emelkedik, vagy csak az éves fizetésemelés során változik. Ennek köszönhetően azonban néhány év alatt jelentős különbség alakulhat ki a régi és az új bérek között. Az SHRM vizsgálata során az bizonyosodott be, hogy a munkáltatók átlagosan 3,5 százalékos béremelést terveztek. Egy új munkaerő megszerzéséhez ennél jóval nagyobb korrekciót is alkalmaztak. Vagyis a cégek egy része nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy valakit megnyerjen, mint hogy az ott dolgozók fizetésén emeljen, a piaci bérekhez igazítsa.
Rövid távon ez működhet, azonban hosszabb távon azzal is számolni kell, hogy a bérkülönbség kiderülhet és ronthatja a motivációt, a lojalitást. Az, aki betanítja a belépő munkatársat, ennek ellenére az új kolléga nála többet keres nála, az biztos, hogy kevésbé lesz hajlandó pluszfeladatok elvégzésére. Sőt, akár azt is maga után vonhatja, hogy más munkahelyet keres.
Nem az új munkatárs hibája
Ha egy dolgozó tudomást szerez a fizetési különbségről, érthető a csalódottsága. Azt azonban tudatosítania kell magában, hogy erről a bérkülönbségről a belépő kolléga munkatárs nem tehet. Arról nem lehet tudomása, hogy a már ott dolgozók milyen fizetést kapnak. Amit a régebb óta dolgozó tehet, az semmiképp sem a számonkérés. Fizetésemelés kérése előtt össze lehet gyűjteni az elmúlt időszak eredményeit, a vállalt többletfeladatokat, a megszerzett tudást és a felelősségi kör változását. A betanítást is meg lehet említeni, és nézzen utána a piaci béradatoknak.
Ha kiderül a bérkülönbség, a munkáltató részéről sem jó megoldás a fej homokba dugása. A bérek titokban tartása legfeljebb elfedi a problémát, de nem szünteti meg. Sokkal hatékonyabb a régi és az új belépő munkatársak bérének összehasonlítása és szükség esetén a fizetés korrigálása.
