munkaido, munka-maganelet, kieges, munka
Fotó: Envato

Munka a munkaidőn túl, avagy miért nem tudunk nemet mondani?

H I R D E T É S

A munkahelyen az egyik legfontosabb feladatunk talán az, hogy megtanuljunk felállítani egy fontossági sorrendet, ennek pedig szerves része az is, képesek vagyunk nemet mondani. 

Persze tudjuk jól, hogy ez az egyik leginkább kihívást jelentő feladat, hiszen jogosan merül fel a kérdés:

fel kell-e vennünk a telefont, ha a főnök munkaidőn túl keres? Muszáj-e válaszolnunk azokra az e-mailekre, amiket a munkaidő lejárta után kapunk?

Sokan beleesnek abba a hibába, hogy felkapkodják a telefont és a mailekre is válaszolnak, azonban a szemfüles kollégák – még ha nem is tudatosan – de hosszú távon kihasználhatják azt, hogy mi állandóan készenlétben állunk. Na, jó, de akkor mégis hogyan mondjunk nemet a munkahelyen? 

Mitől félünk? 

Egy fárasztó munkanapot követően, amikor már csak arra vágyunk, hogy eldőljünk a kanapén, biztos mint a pokol: nem e-maileket  akarunk megválaszolni, de az is tuti, hogy nem a főnökkel akarunk cseverészni telefonon. Oké, de akkor miért tesszük meg mégis? Talán arra gondolunk, hogy a kollégák és a főnökünk elégedetlen lesz, ha nem vagyunk elérhetőek? Mi lehet olyan fontos, ami nem várhat a következő napig? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikázhatnak a fejünkben közvetlenül azelőtt, hogy a felkapnánk a telefont a munkaidő lejárta után. Az elhatalmasodó félelem miatt pedig az esetek jelentős százalékában meg is tesszük, elérhetővé válunk bőven a munkaidőn túl, ezzel pedig belekerülünk egy ördögi körbe, ahonnan csak nagyon nehéz szabadulni. 

Mindenkinek a saját érdeke 

Ahhoz, hogy megszakítsuk ezt a 22-es csapdáját, először is tudatosítani kell magunkban, hogy a munkaidőn túli tevékenységünk minden, csak nem hatékony. Valójában ekkor már csak puszta fizikai jelenlétről van szó, de kreatív gondolataink egész biztosan nincsenek,

ha pedig szüntelenül készenlétben állunk, gyakorlatilag mindig minden helyzetben mozgósíthatóak vagyunk, akkor egész biztosan a kiégés is sokkal hamarabb ér utol bennünket.

Pontosan ezért érdemes a fókuszt saját magunkra helyeznünk és megértenünk, saját érdekünk is, hogy bizonyos helyzetekben NEM-et mondjunk. Nyilvánvalóan nem arra gondolunk, hogy agresszív, visszatetsző módon tegyük meg mindezt, de korrekt és empatikus módon bátran közölhetjük, nekünk bizony délután négy vagy öt órakor lejár a munkaidő, ezt követően pedig csak a reggeli kezdésnél leszünk újra elérhetőek. 

A jelenség háttere 

Persze a munkaidőn túli jelenlét kérdésével kapcsolatosan felmerül, miért is alakult ki mindez, miért gondolja a munkáltató, hogy keresheti ilyenkor a beosztottját és a beosztott miért érzi úgy, erre reagálni kell. Nos, egyfelől a folyamatos digitális jelenlét is közrejátszik ebben, hiszen  a közösségi oldalakon szüntelenül elérhetőek vagyunk, ezért jogosan feltételezhetik azt a kollégák és a főnök is, hogy kereshet bennünket. Ez azonban nyilvánvalóan nem igaz, hiszen a közösségi oldalakat alapesetben nem a munkahelyi kapcsolattartásra használjuk. Éppen ezért kell időben meghúzni a határokat és megmondani, attól, hogy bár a Facebookon aktuálisan fent vagyunk, még nem jelenti azt, hogy dolgozni szeretnénk, nagy eséllyel csak a barátainkkal chatelünk vagy csak céltalanul görgetjük az idővonalat. Hiszen miért ne tehetnénk meg? Munkaidőn túl vagyunk.

Ha a Facebookon dolgozunk 

Lapunk megkeresésére Vanda, aki social media menedzserként dolgozik, árulta el, mennyire nehéz volt neki kettéválasztani a munkát és a magánéletet, mert rengetegszer kapta meg: te úgyis a Facebookon élsz, akkor mindig elérhető vagy. Az ügyfelei között is akadtak olyanok, akik állandóan a Messengeren keresztül keresték, hiába kérte többször is, hogy e-mailben vegyék fel a kapcsolatot vele. A pohár akkor telt be nála, amikor az egyik ügyfél húsvét hétfőn hívogatta a Messengeren keresztül. Vanda ekkor telefonon visszahívta és kedvesen elmondta: ünnepnapon nem dolgozik,a kéréseket a következő nap 9-17 óra között tudja teljesíteni. Bár szabadúszóként dolgozott, ezt az idősávot jelölte ki magának, ebben az intervallumban végezte el a feladatait. Ezt követően minden ügyfelét letörölte a Facebookról, egy e-mailben pedig ismét felhívta a figyelmüket rá, hogy kizárólag e-mailben tartja velük a kapcsolatot, szükség esetén telefonon, de akkor is csak a meghatározott munkaidőben, vagyis 9 és 17 óra között. „Néhány ügyfél zúgolódott, nem tetszett nekik, hogy nem érhetnek el 0-24-ben – meséli. – Érthetetlen volt számomra a dolog, hiszen nekik is van egy munkaidejük, nem tudom, miért volt annyira nehéz elfogadni, hogy nekem is van, hiába vagyok szabadúszó. A szabadúszás nem azt jelenti, hogy egész nap készenlétben kell állnom. Eleinte beleestem ebbe a hibába, de amikor már ünnepnapokon is az ügyfelek hívásai futottak be hozzám, akkor úgy éreztem, változtatnom kell. Emiatt talán egy ügyfelet veszítettem el, de őszintén, utólag már egyáltalán nem bánom.” 

A home office átka 

Megkeresésünkre Anna, aki főállásban dolgozik, de jelenleg otthonról teljesíti a feladatait is beleesett abba a hibába, hogy a munkaidő végeztével is elérhető maradt. A telefonhívások és az e-mailek egyre sűrűsödtek, Anna pedig úgy érezte itt az ideje változtatni. „Eleinte fel sem tűnt, pláne a covid kirobbanásakor. Összemosódtak a napok, a kijárási tilalom miatt sehova nem mehettem, ám amikor a korlátozásokat feloldották és egy-egy szervezett program közben a főnököm hívott, akkor már éreztem, ez hosszú távon nem lesz jó. Volt, hogy plusz feladatokat akart rám bízni, volt, hogy el is vállaltam, de folyamatosan csak azon agyaltam, hogyan mondhatnék erre nemet. Egyszer csak végre vettem a bátorságot és nyugodt hangnemben, de magabiztosan azt mondtam, NEM. Erre most nincs időm, mert a családommal töltöm a délután, éppen a húgom születésnapját ünnepeltük. Magam is meglepődtem, amikor azt mondta: Rendben, akkor majd holnap reggel. Akkor jöttem rá, valami olyasmitől féltem, ami nem is létezik. A főnököm azóta egyszer sem hívott a munkaidőn túl, a feladataim azóta is rendben, mindig időre készen vannak. Most azt hiszem mindenki elégedett.” 

Nem csak a munkáról szól az élet 

A fenti példák nagyszerűen mutatják, hogy az élet bizony nem csak a munkáról szól. Sőt! Éppen ezért kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy ketté válasszuk a munkát és a magánéletet. Ehhez határozott, céltudatos döntésekre van szükség, sőt az sem bizarr lépés, ha a munka lejártával kikapcsoljuk a telefonunkat. Ha van céges készülékünk akkor még jobb, hiszen a magánszámunkat jó eséllyel a kollégák nem ismerik. Lényeges, hogy amikor a családdal vagy a barátainkkal vagyunk, próbáljunk meg ne a munkahelyi problémákon agyalni. Szánjunk elegendő időt magunkra, a feltöltődésre, a kikapcsolódásra, ha ezekre elkezdünk odafigyelni, akkor a munkában is sokkal jobban fogjuk érezni magunkat és a hatékonyságunk is megnövekszik majd.

Szerző: G.P.
Fotó: Envato

H I R D E T É S