Az EU munkaerőpiacához való csatlakozás kinyitotta a lehetőségeket és a határokat. Jelentős számban mentek el dolgozni itthonról külföldre, majd a járvány miatt sokan vissza is tértek. Ez rendben is van, – de mi lesz velük utána? Itt maradnak? Újra elmennek? Mennyire lenne fontos a magyar kormánynak (gazdaságnak), hogy megtartsuk őket? Mit lehetne vagy kellene tenni ennek érdekében?

2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, és ezzel mi is teljes jogú európai polgárok lettünk. Bár még jó egy évtizedig léteztek különböző, kisebb-nagyobb korlátok, gyakorlatilag ezzel kinyíltak számunkra is a munkaerő-piaci határok.

Ennek ellenére nálunk sokkal kevésbé indult meg a mozgás (szakszerűen: migráció), mint a szomszédainknál. (A migráció fogalomkörébe tartozik minden munkaerőpiaci mozgás, a belföldi is, a külföldi is. Nemcsak azok, akik ide jönnek, hivatalosan vagy engedély nélkül, hanem azok is, akik itthonról mennek külföldre dolgozni, hivatalosan, vagy bejelentés nélkül.) Akkoriban azt mondtuk, hogy a magyarok nem mobilak, fontosabb számukra a családi otthon, a biztonság, a barátok, – meg hiányoztak a közlekedési és a lakás-mobilitási feltételek is. Idővel beindult a külföldre áramlás, sokak számára erősebbnek bizonyult a külföld vonzereje, mint a hazai maradásra késztetés. Ki tudja pontosan, hány ezren mentek el rövidebb/hosszabb időre, és közülük kevesen jöttek vissza. Aztán közbeszólt a Brexit és a Covid, nagyon sokan voltak kénytelenek hazajönni.

Visszatértek, de maradnak is?

Most itt tartunk, és az a nagy kérdés, hogy azokat, akik csak a válság miatt, kényszerűségből jöttek haza, milyen mértékben és módon tudjuk itthon tartani, vagy a határok megnyitása, a gazdaságok beindulása után, amint lehetőségük lesz rá, újra útra kelnek.

A munkavállalók – érthetően – nyugati béreket szeretnének, meg nyugati munkafeltételeket. A munkaadók pedig azt mondják erre, hogy sorry, itthon – bár ugyancsak sokat kell dolgozni – nem ugyanaz a versenyképesség és a termelékenység, mint külföldön, ne számítsunk nyugati bérekre. Ennek biztosan van igazság-tartalma, de azokat a munkavállalókat, akik mobilak, képzettek, külföldi munkaerőpiacokon is versenyképesek, ez nem igazán hatja meg: miért nem jobb a versenyképesség nálunk is, miért nem nő jobban a termelékenység, miért rossz a hangulat? Ha pedig így van, és ezen nem tudnak változtatni, miért maradjanak? És elmennek…

Úgy gondoljuk, most a munkaadókon, a vállalkozásokon a sor, nekik biztosan lépniük kell. Ha nem akarják, hogy ez a többnyire fiatal, a munkaerőpiacon jól eladható, versenyképes, magas teljesítmény-potenciállal rendelkező szegmens (van köztük, szak-, közép- és felsőfokú végzettségű egyaránt) el/vissza-menjen külföldre, addig kell őket „megfogni”, amíg még itthon vannak. Ehhez fel kell adni azt a – vállalkozói körökben már hagyományosnak mondható – kényelmes pozíciót, hogy a munkaerőpiacon a munkavállalóknak kell igazodniuk azokhoz az adottságokhoz és lehetőségekhez, amit a munkáltató éppen – saját meggyőződése és értékrendje, illetve üzleti szempontjai alapján – kínál számukra.  

Elég, ha a munkaadók reklámozzák magukat?

Divatos eszköz a vállalkozás munkaerőpiaci márkázása (employer branding), a jó hírnév elnyerése. Gyanús, hogy ez nem lesz elég. Attól még, hogy egy cég sokat költ reklámra, ismertté teszi a márka nevét, nem biztos, hogy maga a termék is annyira jó. Ez az eladandó „termék” ebben a relációban a munkahely maga, amelyet a vállalat kínál a potenciális munkavállalóknak. Ennek a munkahelynek, a jövedelem- és karrier-lehetőségeknek, a munkakör tartalmának, a szakmai teljesítmény lehetőségének, a munkakörülményeknek, a szervezetnek és vezetésnek kell vonzónak lennie. Mindebben a munkaadónak, a vállalkozásnak kell ehhez a nagyon értékes, de csak potenciálisan rendelkezésre álló rétegnek az elvárásaihoz igazodnia. Valamint komolyan kell vennie egyik oldalról az „új”, Y és Z korosztály változó szokásait, és a munkaerőpiacon terjedő újfajta munkavégzési-foglalkoztatási módokat is.

Most kellene őket megtartani, amíg nem késő.

Szakértők:

Prof. Dr. László Gyula, munkaerő-piaci és társadalmi párbeszéd elemző, PTE KTK

Dr. Sipos Norbert, munkaerő-piaci elemző, PTE KTK

#munkaeropiac #foglalkoztatas #hr #mobilitas #megtartas #ber #karrier