Életünk során az egyik legfontosabb dolog az egyensúly. Igaz ez munka és magánélet viszonyára is, mi is többször rávilágítottunk már, milyen veszélyes, ha ez a kényes balansz felborul. És nem csak az egyén számára az. Mi minden miatt érdemes erre ügyelni, hogyan hat az összhang megbomlása nem csak az egyedre, de a szűkebb és tágabb környezetére, a munkafolyamatokra, miféle finom kölcsönhatások működnek a munkahelyen belül is, hogyan figyelhetünk oda önmagunkra és egymásra?

Ha a szóban forgó stabil összhang eltolódik, vagy bomlani kezd, annak nem csak az egyén láthatja kárát, hanem a közvetlen vagy a tágabb környezet is.

Ez az egyensúly többek között fizikai, kémiai, pszichés tényezők összessége, amelyek oda-vissza hatnak egymásra. Ha megbomlik, az az elvégzett munka rovására megy, és ennek minden esetben többen is kárát láthatják. Természetesen vannak szakmák, ahol különösen nagy károkat okozhat, ha az egyén nincs megfelelő állapotban a munkavégzéshez, például ha egy agysebész keze megremeg, vagy egy tűzoltó nem tud koncentrálni a megfelelő pillanatban. Nem véletlen, hogy a fegyveres testületek tagjait rendszeresen ellenőrzik, hogy megfelelő pszichés állapotban vannak-e egy lőfegyver viseléséhez.

Ugyanilyen fontos lenne azonban az ennél látszólag kisebb felelősséggel járó munkakörök esetén is, hogy a munkaadó folyamatosan monitorozza a munkavállaló állapotát, az ugyanis a dominó-elv alapján kihathat gyakorlatilag az egész cég teljesítményére. Ráadásul az egyén egyáltalán nem biztos, hogy érzékeli, ha túl sokat dolgozik. Természetesen meglehet, hogy a munkaadó először dörzsöli a tenyerét, hogy milyen jó, hogy van egy agilis alkalmazottja, aki majd nagyot lök a szekéren. Csakhogy ezt kizárólag rövid távon tudja majd élvezni mindkét fél, nincs ugyanis az a lelkes túltolt munkavégzés, ami nem vezet előbb-utóbb kiégéshez, és egészen biztosan visszájára fordul majd a dolog.

A munkaadónak tehát nem csak a munkavállaló, hanem a saját jól felfogott érdekében is fontos keretek között tartania a munkavégzés folyamatát, és nem csak jól reagálni, ha bekövetkezik a baj, hanem egyenesen megelőzni azt.

Ebbe az is beletartozhat, hogy a felek a munkaidőn túl nem váltanak munkával kapcsolatos e-maileket sem. Természetesen vannak olyan foglalkozások, például a kreatív szakmák, amiket nehezebb lehet ilyen szinten ütemezett keretek köré szorítani. Ötletelni persze lehet, és nem kell veszni hagyni a jó gondolatokat, de elég őket felírni a kezünk ügyében tartott noteszbe néhány címszóval és a megfelelő időpontban kifejteni őket.

Ezeket a folyamatokat még akkor sem egyszerű levezényelni, ha a felek kölcsönösen egyetértenek a paramétereket illetően. Ha azonban ráadásul nincsenek is közös platformon, mindenképpen fontos, hogy asszertíven igyekezzenek egymással kommunikálni a problémáról és közös megoldást keresni rá. Ha nagyobb vállalatról van szó, ami szervezeti egységekre bontható, természetesen a közvetlen felettesnek és alkalmazottaknak kell elsősorban együtt kézben tartani a folyamatokat a cég egységes protokollja alapján. Ennek feltérképezése, megszervezése, kézben tartása is a HR szakma egyre fontosabbá váló feladatainak része lesz a legkisebb és a legnagyobb vállalatok esetében is a jövőben.

Szerző: B.E.

#HR #lelkiegeszseg #munkaterheles #kommunikacio #kieges