Kolozsváry Zsolt 2013-tól 2016-ig szerepelt az Éjjel-nappal Budapest Marcijaként. A pécsi férfi az RTL Klub sorozatának egyik legnépszerűbb karaktere volt. 7 év telt el a sikert hozó szereplés óta, azóta Zsolt férfi fodrászként dolgozik Pécsett, éppen úgy, ahogy azt a műsor előtt tette. De a változatlanság csak látszat. A lényeges átalakulásairól, a sztárságról, a kettős életről, a fodrászatról, a férfias férfiakról és a drogról is mesélt nekünk.
Bakancslistás történet volt a sztárság?
– Tulajdonképpen szakmai áttörés miatt mentem bele. Persze, mindenkit érdekel, milyen lehet sztárnak, ismertnek lenni, engem is izgatott régebben, de nem ez volt a fő okom. Akkoriban csalódtam egy szakmai kapcsolatomban. Rossz üzleti döntést hoztam, úgy éreztem, vérfrissítésre van szükségem.
Hogy találtak rád a tévések?
– Egy vendégem posztolt egy közös fotót, és ott talált rám a casting stáb. Olyan arcokat kerestek, akik megfeleltek az előre meghatározott szerepleírásnak. Ez egy német műsor licensze volt, tehát a német szereplőkhöz hasonló figurákat kerestek itt is. Az én karakterem egy tetoválóművész volt, aki vidékről ment Budapestre. Az elején egy fitnesztréner voltam, és persze nőcsábász.
Mennyire volt fitt a szerep?
– Végülis a fodrászat valahol szintén művészet. Alázat és érzékenység kell hozzá. Ezt gondoltam. Meg, hogy menni fog. Felkerültem tehát Pestre, ahol nagyon jó csapat jött össze, és élveztem, hogy rám figyelnek végre.
Szóval új város, új feladat, új társak, új készségek fejlesztése, új karrier – új élet.
– Igen, de aztán két év után túl soknak kezdtem érezni. Az állandó megfelelés, a sok előírás nehéz volt.
Azt kellett közvetíteni a nézők felé, hogy ez egy valóságos élet – ezért mi nem lehettünk önmagunk.
Az történt, hogy a felvételek idején letettem a kábítószert, ami korábban az életem része volt. Emiatt egy év alatt meghíztam, és már nem az a 83 kilós srác voltam, akit ők felvettek, hanem felmentem 97 kilóra. Végre jól éreztem magam. Igen, de ez szerződésszegésnek minősült a testkép megváltozása miatt. Szóval le kellett fogynom. Minden nap mérlegre kellett állnom, edzettem, dietetikushoz jártam, de végül droggal sikerült lefogyni egy hét alatt. Az eredmény tetszett nekik, az, hogy hogy csináltam, nem érdekelte őket. Szóval, visszaestem. Így dolgoztam ezután még 3 évig a filmben. Annyira tudtam magam tartani a játékban és mindenhol, hogy senki nem vette észre, nekem legalábbis soha senki nem jelezte, hogy gondjaim lennének a droggal.
Félelmetesnek hangzik.
– Az is. Méghozzá az, hogy amatőrként erre képes voltam. A mai aggyal már nem mennék el egy ilyen műsorba.
Miért?
– Nagyon sok dolog szakadt az amatőr nyakunkba, nehéz volt feldolgozni a sikert, nehéz volt a mindennapokban 100 százalékosan megfelelni a tévének.
De azt mondtad, a siker, az ismertség vonzott.
– Valójában nem vágytam arra az ismertségre, amit ez a műsor adott. Soha nem éreztem magam celebnek, vagy többnek emiatt, én a sorozat alatt is, és azóta is ugyanaz az ember voltam és vagyok, aki korábban voltam.
Ott kezdett el elegem lenni, mikor rájöttem, hogy nem engem szeretnek, hanem a karakteremet.
Elkezdődött egy személyiségtorzulás, mert mindent megmondtak, hogy legyen. Azt éreztem, hogy fejlődnék, mennék előre, de bent rekedtem valamiben, amit már meghaladtam magamban.
Van bármi hasonlóság közted és a Marci karakter között?
– Marci jellemvonásai közül néhány 17 éves koromban talán illett rám, de 30 fölött nem. Az én karakterem egy tetoválóművész volt, ami a valódi szakmámhoz tartozó tulajdonságokkal jár. Talán ezek megvannak bennem. De soha nem tartottam magam nőcsábásznak.
De hiteles voltál benne, te voltál az egyik legnépszerűbb figura. Azért ez színészi képességekről is szól, bizonyára.
– Minden héten volt színészmesterség képzés, önismereti csoport, beszédfejlesztés. Ezekből nagyon sokat tanultam, és viszem is tovább.
Hogy tapasztalod, emlékeznek még rád ennyi év után is? 7 éve szálltál ki a sorozatból.
– Igen, előfordul még mindig, hogy összesúgnak mögöttem – látod, mondtam, hogy pécsi -, de nemigen mozgok emberek között. Szinte 1 négyzetkilométeren belül élem az életem. Régen sokat buliztam, de az utóbbi 7 évben, amióta volt a megtérésem, azóta szinte alig járok el otthonról. Majdnem mindig dolgozom, vagy a két kutyámmal vagyok, olvasok hittel kapcsolatos könyveket, szakmai inspiráló anyagokat nézek, szeretek utazni, szeretem az épületeket. Minden olyan dolgot szeretek, ami engem is épít, illetve amivel másoknak is tudok segíteni.
Szóval befelé élsz.
– Introvertált vagyok, mindig is az voltam. A drogok idején másképp éltem, de ez a múlt, és nem szégyellem. Sokat változtam. Enélkül nem lennék az, aki ma vagyok.
Évekig senkivel nem beszéltél erről, még a pszichológus sem vette észre a csoportban. Most miért?
– Egy drogfüggő mindig függő marad, maximum absztinens. Amikor a sóvárgás is elmúlt, 4-5 év után éreztem azt, hogy magam mögött hagytam. A környezetemből sok kérdést kaptam magamról, és úgy éreztem, ha ezt nem mondom el, akkor hazudok.
A drogos múltam abszolút a tudatom és a változásom része lett, enélkül nem tudok magamról beszélni már senkinek.
Szóval megszűnt a kettősség.
– Igen. Egyébként minden függő ilyen. Magának se vallja be. Önvédelemből egy nagy hazugságban élnek. De nekem már nagyon fájt, és el is fáradtam benne. Az istenhit viszont olyan volt, mint egy tisztítókúra, amiben megtaláltam magamat.
És visszajöttél Pécsre.
– Igen. Érdekes volt, hogy egy régi ismerősöm, aki a vendégem volt pár éve a szalonban, az USA-ban lett orvos. Ő hívott, hogy menjek fodrászként San Fransisco-ba dolgozni. Én pont akkor ismertem meg az exemet, egy pécsi barátom pedig ide hívott vissza. Szóval Pécs mellett döntöttem, nem Amerikát választottam. A biztosra vágytam, és nekem ezt adta Pécs, a párkapcsolatot, a barátokat és a vendégeimet.
Hozott bármit az ismertség ezen az oldalon?
– Persze. Ezzel mondjuk számoltam is, azaz reméltem, hogy ez majd pozitívan hat a vendégkörömre is. Így lett. Közös üzletet nyitottunk a barátommal, majd 3 év után nagyobb helyre kellett költöznünk a vendégforgalom miatt. Azóta pedig önálló üzletet viszek már. Férfi fodrászatot nyitottam egy éve.
Kizárólagosan férfi szalon?
– Így alakult. Visszajöttek a régi vendégek, lett sok új is, mind férfiak. Nőket azért nem vállalok, mert nincs több időm, kapacitásom. Sok férfi vendégem felesége, lánya jönne hozzám, de akkor kiszorítanám a férfiakat, azt meg nem szeretném. Jó kis csapat lettünk. Nagyon szeretem.
Tehát borbély vagy?
Fodrásznak tartom magam. Méghozzá egyedinek – frizurában, szalon stílusban, berendezésben.
Igyekeztem egy otthonos légkört csinálni az üzletben, olyan, mintha a saját nappalimban lennénk. A miliő a megkülönböztető erő, az érzés, és az egyedi frizura, ami mindig személyre szabott. A vendégeim 20 és 60 év közöttiek. Férfias férfiak, akik férfi hajat, frizurát szeretnének. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy nem szeretem az aktuális trendet, ami a szakmában, divatban van.
Mit szeretsz?
– Ha az ember megnéz egy hollywoodi filmet, akkor Brad Pittnek és a többieknek hordható, normális frizurájuk van. Férfi haj, nem ez a nőies, feminin vonal. Tőlem is szoktak ilyet kérni, de inkább próbálom rábeszélni másra őket, arra, ami igazán nekik való, egyedi és egyéni.
Mindig tudod, mit szeretnél?
– 3 éves periódusok kísérik végig az életemet. 3 évente van mindig egy változás. Szükségem van erre a tempóra, muszáj valamit csinálnom. Ilyenkor valamiben mindig megfejlődöm a korábbi magam. Szeretem befogadni az újat, de azt nem tudom, hogy látom magam 5 év múlva. Talán nyitok új üzletet Budapesten. Kipróbálnám a saját stílusomat Pesten.
Visszamennél Budapestre?
– Minden barátom ott van. A régi barátaimról leváltam, a megtérésem óta más lettem, más lett az érdeklődésem. Csak olyan emberekkel kontaktolok, akiktől kapok, és akiknek adni tudok. Szóval ők ott vannak, de a szüleimmel és a testvéremékkel nagyon jó a kapcsolatom, őket nem hagynám már itt. Valami ingázós történet lehetne, de ezt egyelőre nem tudom. Majd 2 év múlva meglátom, akkor jár le az aktuális 3 év.
Nagyon határozottnak és stabilnak látlak, aki abszolút a helyén van.
– Abban a 13 évben, amíg a drog az életem része volt, el voltam veszve. Nem jó visszatekinteni rá, de mára megküzdöttem azért, aki vagyok.
Minden nap imádkozom, sokszor hajvágás közben. Olyan, mint egy meditáció.
Ezért sem tervezek, mert Isten végez. Tudom, hogy ő irányít, nélküle nem ment volna. Egyedül nem lettem volna képes kimászni abból, amiben benne voltam. A rosszat is javamra fordította mindig, ennyi véletlen ugyanis nincs. És azóta rendben van az életem.
Gombár Gabriella