Egy állásinterjú mindig stresszes helyzet, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez a stressz negatív vagy pozitív értelemben befolyásolja-e a szerepelésünket. A megmérettetés során mutatnunk kell valamit magunkból a munkaadónak, amivel szimpatizálni tud, amit izgalmasnak ítél, ami miatt mi lehetünk a végső befutók. Ez nyilvánvalóan nem egyszerű, de nem is jelenti azt, hogy pánikba kell esni.

Az állásinterjúra érdemes készülni, de túlgondolni nem kell. Persze tudjuk, hova, melyik céghez, milyen pozícióra érkezünk, az sem árt, ha képben vagyunk a vállalat működésével, hiszen az profizmusunk és a szakmaiságunk tükrözi, de ráfeszülni nem kell, mert az látszani fog az éles helyzetben. Alább mutatunk néhány végzetes állásinterjú hibát, amik könnyen lehet, hogy az önéletrajzod az adott cég süllyesztőjébe száműzik.

Viszlát negativitás!

Az egyik legnagyobb baki, amit egy állásinterjú alkalmával az, ha túl negatívak vagyunk. Egy állásinterjún nem az a feladatunk, hogy a leendő munkaadóra rázúdítsuk a régi helyünkön tapasztalt kripta hangulatot. Persze, ha rákérdeznek, miért szeretnénk váltani, röviden el lehet mondani, hogy az előző helyünkön nem volt megfelelő az általános hangulat, ez pedig nyomasztólag hatott a munkánkra, de részletekbe nem érdemes bocsátkozni, ugyanis bizalmatlanságot ébreszthet az leendő munkaadóban, ha a felvenni kívánt alkalmazott mindent kifecseg. Joggal gondolhatja, hogy ha tovább állunk, róluk is ugyanilyen rosszakat fogunk majd mondani.

Nem odaillő öltözék

Borzasztó klisének tűnhet, de a helyzet az, hogy az állásinterjún bukottak jelentős részét azért szanálják ki, mert nem megfelelő öltözékben jelentek meg a megmérettetésen. Persze ez pozíció függő is, de ha példának okán egy ügyvédi irodába megyünk interjúra, akkor ne farmerben és kopott cipőben tegyük azt, válasszunk helyette inkább valami elegánsabbat, egy fekete nadrág-fehér ing kombóval nem lehet mellélőni, ha nagyon nincs más választás.

Túl sokat beszélünk a semmiről

Egy állásinterjún nem az a lényeg, hogy az egész életünket elmeséljük. Sőt, az sem feltétlen feladat, hogy az összes létező szakmai tapasztalatunkat felsoroljuk és esszészerűen, kifejve, akár egy tételt előadjunk. Fontos, hogy összeszedett válaszokat adjunk a feltett kérdésekre, de egyáltalán nem kell kiselőadást tartanunk, a bő beszéddel ugyanis azt sugallhatjuk, hogy nem értjük a feltett kérdéseket, s csak rizsázunk.

Szeretnél még további állásinterjús bakikról olvasni? Akkor tarts velünk, ugyanis egy következő írásunkban hozunk még három végzetes hibát, amit jobb nem elkövetni a megmérettetésen.

Szerző: G.P.

Fotó: Envato