Minden munkaadónak feltett szándéka az üres pozíciókat képzett, agilis munkaerővel feltölteni, de egyre többet hangoztatják az agilis munkavégzést is. Most pedig azt is megtudjuk, hogy mit jelent ez a gyakorlatban.
A koronavírus és az azzal együtt jelentkező szigorú korlátozások megváltoztatták az életünket és a munkavégzésben is nagyobb rugalmasságot követelt meg. Ennek eredményeképp ma is élvezhetjük a home office és távmunka lehetőségét. Ez a rugalmasság azonban nemcsak a munkahelytől várható el, hanem a dolgozótól is.
Agilis, de ki és mi?
Ha az állashirdetések között szemezgetünk, biztosan találunk olyat, amelyben feltételként rögzítik, hogy a leendő munkatárs agilis legyen. Az agilis személy az, aki nem hátrál meg a feladatok elől, sőt keresi azt, hogy hol és mit tevékenykedhet, mindig tettre kész, szorgalmas.
A munkavégzésbe is át lehet ültetni mindezt, de az agilis munkavégzés nemcsak egy személy munkához való hozzáállását jelenti, hanem a munkatársakét és a cég igényszintjét, morálját is. Egyszóval az agilis munkavégzésnek az egész cégre jellemző kell lennie. Habár mindez az IT területéről indult hódító útjára, onnan már rég kinőtt és máshol is igénnyé vált.
Mindez azért vált annyira fontossá, mert folyamatosan változó világban élünk, de mindez együtt jár olyan technikai fejlődéssel is, amelyhez érteni kell, hogy a munka gördülékenyen haladjon. Az agilis munkavégzés akkor valósulhat meg, ha ezt a szemléletet a dolgozók is így vélik, ugyanakkor mindez nem valósulhat meg, ha nincs meg ehhez minden infrastruktúra. Az agilis munkavégzés azonban kiszabadít az iroda négy fala közül, ugyanis annak lényege, hogy bárhonnan és bármikor elvégezhetővé válik a munka.
Nincs egységesítve, hogy az agilitás mit is jelent egy-egy vállalat szempontjából, és sok mindent magába is foglalhat mindez, de egy biztos: az a cél, hogy a céget előre vigye és olyan emberek dolgozzanak egy helyen, akiknek szintén ez a céljuk.
Agilis munkaerő a gyakorlatban
A cél tehát nem más, minthogy egy vállalat a hozzáértő és szorgalmas csapatával törekedjen a legtöbbet kihozni magából. Nemcsak az egymás motiválása és segítése a lényeg, hanem az is, hogy felismerjék mi a hibavaló, mi az időt rabló. A tudást is előtérbe helyezi, ám fontos szerepe van annak is, hogy ez megosztott legyen, azaz a többiek is hozzájuthassanak ahhoz. Szükség van a visszajelzésekre, hogy tudják jó-e az irány.
Az ilyen tipusú munkavégzés olyan extra előnyökkel társul, mint rugalmasság, alkalmazkodóképesség, ügyfélközpontúság, csoportban való dolgozás, kommunikáció, jó projektmenedzsment, ugyanakkor több erőforrást igényel, nem minden körülmény és projekt megfelelő ehhez.
Agilis munkavégzés, mint kutatási terület
Ahogy arról már írtam, ugyan az IT szektorból indult ez a szemlélet, de a munkamódszert azóta átvette több iparág is. Mindezt persze azért, mert abban bíznak, hogy ez a munkagyakorlat pozitívan hat majd a munkavégzésre és még a dolgozókra is. Csakhogy erről a területről nagyon kevés információ létezik. Egy kutatásban azonban a munkaigény-erőforrás alapján egy modellt dolgoztak ki és így tesztelték az agilis munkagyakorlatot. A kutatás az agilis munkacsapatokban dolgozó, 260 alkalmazottra kiterjedő felmérés volt. Kiderült, hogy ez a fajta munkavégzés negatív hatással van az érzelmi fáradtságra az alacsony erőforrások meglétekor, de pozitívan hat az érzelmi elköteleződésre a magasabbak a munkahelyi erőforrások által. Összességében tehát azt az eredményt kapták, hogy az agilis gyakorlat alkalmazása megteremti a munkahelyi jólétet, javítja a dolgozók felfogását.
Rónai Márta