A karrierváltás gondolata sokunkban rendszeresen felmerül, ám a megvalósításig már csak sokkal kevesebben jutnak el. Persze előfordul, hogy a hév, egy rosszul sikerült nap, a fortyogó düh mondattatja velünk, hogy ennyi és ne tovább, de mi van akkor, ha tényleg váltanunk kell? Miért olyan nehéz kilépni a taposómalomból, és mi történik akkor, ha végre megtesszük?
Az alábbiakban arra próbálunk meg választ találni, miként tervezhetjük újra a karrierünket akkor, ha tényleg mindent elölről kell kezdeni.
Mitől lesz ez annyira nehéz?
Amikor munkahelyváltásra adjuk a fejünket akarva akaratlanul bennünk van a félsz. Ez természetes ösztön és egyáltalán nem is baj. Amikor új munkahelyen találjuk magunkat – történjen az bármilyen okból – az egy nagyon szokatlan helyzet, olyan szituáció, amibe bizony bele kell rázódni. Pláne, ha egészen más területre érkezünk meg, példának okán újságíróból leszünk szociális munkások. Új munkafeladatok, teljesen más körülmények, megoldandó feladatok, kihívások, eltérő elvárások. Ez egészen biztosan a kezdeti időszakban rendkívül megterhelő, de senki nem is mondta, hogy egyszerű lesz. Egyébként Nietzsche szerint az élet sokkal rövidebb annál, hogy unatkozhassunk, így ahelyett, hogy a félelmek táplálnának minket ebben az új helyzetben, inkább vágjunk bele bátran, adjunk bele apait-anyait, mert ugye a lelkesedés diktálja az iramot.
Ismerkedjünk meg önmagunkkal!
A karrierváltás egyik alappillére, hogy jól és jóban legyünk magunkkal, hogy tisztában legyünk a saját elvárásainkkal, korlátainkkal, s ami a legfontosabb, tudjuk, mit akarunk. Nyilvánvalóan előfordulhat az a helyzet, hogy olyan munkakörbe kényszerülünk átmenetileg, amit nem érzünk a magunkénak, amit nem szeretünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fel kellene adni. Semmiképpen se ragadjunk benne a helyzetben! Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit szeretnénk, milyen értékrendet képviselünk, mik azok a munkakörök, amik a kvalitásainknak, akár végzettségünknek és érdeklődésünknek megfelelőek, akkor mindenképpen tovább kell keresni és kutatni a megfelelő után. Ha tudjuk, mik a céljaink, akkor már csak az odavezető utat kell bejárni. Persze, ez nagyon klisé, minden önismereti könyv ezzel van tele, de a helyzet az, hogy nagyon igaz, mert kitartás nélkül győzelem sincs.
Teljes váltás?
Ha a karrierváltás azt jelenti esetünkben, hogy teljes, 180 fokos fordulat, akár a fenti példánál maradva újságíróból leszünk szociális munkások, akkor érdemes lehet első körben önkéntes feladatot bevállalni. Ez persze időpazarlásnak tűnhet, sőt akár veszteségesnek is, de valójában a végső döntés meghozatalában elképesztő segítséget nyújthat. Továbbá arra is megkaphatjuk a választ, hogy ez a szakma valóban illik-e hozzánk, s mielőtt a tanulmányokba fektetnénk egy nagy adag pénzt, időt és energiát kiderülhet, hogy egyáltalán tényleg érdekel-e ez az egész minket.
Szerző: G.P.
Fotó: Envato