Biztosan mindannyian emlékszünk még arra, amikor pályakezdőként belecsöppentünk az úgynevezett nagybetűs életbe. Szinte biztosak vagyunk benne, hogy mindenkinek vannak csalódással teli élményei, emlékei álmatlan éjszakákról, amikor azon gondolkodtunk, hogyan is lesz tovább. Pályakezdőként egy olyan világ kapujában találjuk magunkat, amit még nem ismerünk, az ismeretlentől való félelem pedig már-már zsigeri.
Ha azonban ezeket a félelmeket megpróbáljuk jól kezelni, akkor az eredmény is végül gyümölcsöző lehet. Emlékszem, amikor annak idején pályakezdőként elkezdtem állást keresni, napi szinten küldözgettem az önéletrajzomat gyakorlatilag mindenhova, a cél az volt, hogy legyen végre állásom. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy tízből kilenc cég még csak válaszra sem méltat, a maradék egy pedig elutasít. Hosszú és fájdalmas év volt, mire sikerült elhelyezkednem egy pozícióban, amit bár szerettem, de ma már tudom, nem az volt a hivatásom. Az elején számos hibát elkövettem, mutatom, miket:
Cél nélkül mentem neki
Amikor az egyetemről kikerülve elkezdtem állást keresni, gyakorlatilag semmiféle célom nem volt azonkívül, hogy munkát akartam találni. Akármit elvállaltam volna, de tényleg bármit, csak hogy végre elmondhassam magamról, pénzt keresek. Pedig, ha már akkor tudtam volna, mihez is akarok kezdeni az életemmel, ha lettek volna világosan megfogalmazott céljaim, egész biztosan hamarabb révbe értem volna. Persze nyilván nem kaptam volna akkor sem egyből menő állást, kimagaslóan jó fizetéssel, de mivel teljesen céltalanul küldözgettem a CV-m mindenhova, nem is tudom, mit vártam. Fontos, hogy már az elején legyenek megfogalmazott céljaink, de legalább azzal legyünk tisztában, hogy pontosan miért szeretnénk elkezdeni dolgozni, s hova szeretnénk eljutni mondjuk 3-5 éven belül.
Az idősebbek véleménye igenis számít
Amikor végre dolgozni kezdtem, egy idősebb hölgy mellé kerültem. Teljesen zöldfülűként, éppen ezért úgy éreztem, érdemes kikérnem a tanácsát több fronton is. Azonban sok esetben azzal szembesülök, sokan nem merik az idősebbeket, tapasztaltabbakat megkérdezni, vagy egyszerűen úgy érzik, felesleges. Pedig ez igenis nagyon fontos, egyfelől azt mutatja, alázatosak vagyunk szakmai szempontból, másfelől az idősebbek egész biztosan tudnak néhány hasznos tanáccsal szolgálni nekünk a kezdeti időkben. Bár én végül hosszú távon nem jöttem ki valami jól a kolléganőmmel, de az első néhány hónapban tőle kapott tanácsok ennek ellenére nagyon hasznosak voltak.
Nem kell 120 százalékon pörögni
Persze fontos, hogy egy új munkakörben lelkesek legyünk, de nem kell 120 százalékon sem pörögni, mert az hamar felemésztheti az energiáinkat. Én beleestem ebbe a hiába, sőt a mai napig hajlamos vagyok rá, pedig már nem is vagyok pályakezdő. Az elején viszont mindent is akartam, egyszerre csinálni. Be akartam bizonyítani, hogy jó vagyok, hogy ügyes vagyok, profi vagyok. Ezzel azonban csak azt értem el, hogy teljesen kimerültem. Nem kell állandóan készültségben lennünk, ahhoz, hogy a vezetőség lássa jól teljesítünk elég, ha kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtunk, úgy, hogy közben szánunk időt a feltöltődésre. Ez már csak azért is fontos, mert kipihenten sokkal hatékonyabb mindenki.
Szerző: Gerber Petra
Fotó: Envato