Amíg a 2021-es év még világszerte sikertörténet volt a munkavállalók számára, 2022-ben már megérkezett a recesszió és egyre többen félthették a munkahelyüket. A létszámstopok és az elbocsátások közepette mindenki csendben aggódni kezdett: vajon én leszek a következő?
Írásunkban az Insider cikke alapján jártunk utána, hogy melyek azok a munkakörök, amelyek a leginkább veszélyeztetettek.
A „veteránoknak” biztosabb a munkahelye
Nem meglepő, hogy a jelenlegi elbocsátási hullámban a veterán munkavállalók élveznek nagyobb munkahelyi biztonságot az „újoncokkal” szemben. A Revelio Labs elemzésében szereplő átlagos elbocsátott munkavállaló mindössze 1,2 éve dolgozott a munkaadójánál. A tanulmány megállapította, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel maradhat az a cégnél, aki még a koronavírus-járvány előtt csatlakozott a vállalathoz.
Az egyik tényező, ami miatt a szolgálati idő jelenleg különösen fontos tényező, az az, hogy az újonnan felvetteknek magasabb a fizetése. A covid járvány után a cégek olyan keményen versenyeztek az új tehetségek bevonzásáért, hogy az újonnan felvett munkatársaknak átlagosan 7%-kal magasabb fizetést adtak, mint a már meglévő alkalmazottaknak. Egyes tech-cégeknél ez a különbség elérte a 20% is!
Magasabb fizetés, magasabb kockázat
Nyilvánvaló, hogy a munkáltatók több pénzt takarítanak meg, ha a magas keresetűek állásait szüntetik meg. Az elbocsátottak fizetése jelentősen magasabb volt a különböző szakmákban, mint azoké, akik megtarthatták az állásukat. Az elbocsátott mérnökök például átlagosan 86 000 dollárt kerestek – szemben a mérnöki munkakörök általános 75 000 dolláros átlagával. Az operatív, adminisztratív, értékesítési és marketing munkakörökben elbocsátott emberek szintén körülbelül 10 000 dollárral többet kerestek, mint a társaik.
Az „ezredfordulós” generációt érinti leginkább az elbocsátás
Az Insider cikke szerint a mostani elbocsátások leginkább a 20-as éveik végén és a 30-as éveik elején járó fiatal munkavállalókat érinti. A Revelio Labs által megfigyelt, leépítéseket végrehajtó munkáltatóknál a munkaerő 79% volt a millenniumi generáció tagja, míg az elbocsátottak 94% ebből a generációból került ki. Érdekesség, hogy az X generációs munkavállalók és a baby boomerek nagyrészt megmenekültek a leépítésektől és a legfiatalabb munkavállalók, a Z generáció is alulreprezentált volt az elbocsátásokban. Az ezredfordulósok azért kerülhettek célkeresztbe, mert többet keresnek, mint a friss diplomások, és ezért drágábbak a munkáltatók számára, de még nem alakult ki bennük az a tapasztalat és szaktudás, ami idősebb kollégáikat nélkülözhetetlenné teszi a cégek számára.
HR-esek és programozók vs. könyvelők és projektmenedzserek
Recesszióban nem újdonság, hogy egy vállalatnak létszámstop idején nincs szüksége olyan szakemberekre, akiknek a feladata az alkalmazottak felvétele. A covid utáni nagy fellendülés időszakában ennek pont a fordítottja volt igaz. Még tavaly márciusban is 130%-kal nőtt a HR-szakemberek számára kínált állások száma, azóta azonban körülbelül 40%-kal csökkent a kereslet.
A jelenlegi válságban a szoftvermérnököket is nagyobb valószínűséggel bocsátják el, mint a más munkakörökben dolgozókat. Ez valószínűleg azért van így, mert a fizetésük drámaian megemelkedett a post-covid idején. Ezzel szemben van néhány olyan szakma, amely jelenleg a legnagyobb munkahelyi biztonságot élvezi, de korábban nem volt rá nagy kereslet. A könyvelőkért és a projektmenedzserekért például a covid utáni fellendülés idején sem verekedtek a munkaadók, most viszont viszonylag védettek.
Túl szép, hogy igaz legyen
Az adatokból bőven van tanulság a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt: a fellendülés sosem tart sokáig. Akár egy jobb állást keres valaki, akár a vállalatánál lévő pozíciók betöltésére törekszik, fontos, hogy ne reagálja túl a helyzetet. Ha olyan fizetést fogad el, amely túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, az azért van, mert valószínűleg „túl szép” is és nem élvezhetjük sokáig a szerencsénket..
Szerző: K.T.
Fotó: Envato