Az önismeret megszerzése, az önbizalom kialakítása, a karrierépítés, az önérvényesítés, de akár a pénzügyi ismeretek tekintetében is jócskán lemaradnak a férfiak mögött a nők. Ezen segíthet, ha felismerjük: miként működünk másképp mi, nők, hogyan nevelnek bennünket, milyen tulajdonságainkat tudjuk bevetni a karrierépítés során – állítja Joó Zsuzsanna karriertanácsadó és karrier coach most megjelent A nők és a karrierpara című könyvében. Mindemellett azt is érdemes látni, hogy ma melyek a női munkavállalás sajátosságai hazánkban.
„A nők jelentős része nem a karrier miatt, hanem ma is csupán a megélhetésért dolgozik, egyébként szívesen otthon maradna a családdal. A másik részük viszont az önmegvalósítást helyezi előtérbe, ami egy viszonylag új jelenség a gondolkodásunkban. Az önmegvalósítás fogalmát Abraham Maslow humanisztikus pszichológus hozta be a köztudatba az 1960-as években, de ekkor még a férfiak körében terjedt el, hiszen a nők Amerikában is otthon maradtak, miután férjhez mentek, hiába végeztek egyetemet. Az »én« középpontba kerülése, az elismerésre való vágy ma már a magyar nők számára is természetes igény a munkájukban, ez a folyamat itthon a rendszerváltozástól indult be. Ugyan a szocializmusban is volt néhány női vállalkozó, esetleg cégnél vezető beosztásban dolgozó nő, de az állami vállalatoknál sokkal inkább politikai okból választották ki őket, mintsem a tudásuk vagy a tapasztalatuk alapján. A rendszerváltással azonban megnyílt a lehetőség a nők előtt is. Bejöttek Magyarországra a nagy multicégek, amelyek sokkal kevésbé diszkriminálták a nőket, mint a magyar vállalatok és vállalkozások” – mondja Joó Zsuzsanna.
Ezért ragadnak bele a nők a kiszolgáló pozícióba
A hazai egyetemeken tanuló hallgatók között egyre növekszik a nők aránya, a lányok mind az általános, mind a középiskolában és a felsőfokú oktatásban jobb tanulmányi eredményt érnek el, mint a fiúk. A lányok alaposak, szorgalmasak, közülük sokan maximalisták. Az egyetem után egy multinál kezdenek dolgozni asszisztensként, és beleragadnak ebbe a pozícióba, nem tudnak továbblépni. Joó Zsuzsa szerint a magyar munkavállaló nők önbizalomhiányosak, nem hisznek magukban, nem mernek bátran az asztalra csapni, attól félve, hogy negatívan ítélik meg őket. Ezért maradnak úgymond „kiszolgáló” pozícióban, ahonnan maximum középvezetői beosztásig, csoport- vagy osztályvezetői szintig tudnak eljutni. A multicégeknél már magasabbra is törhetnének, de megijednek. Ezzel szemben a viszonylag közepes tudású vagy tanulmányi eredményű férfiak sokkal előbb érnek el valamilyen jó pozíciót.
„A nőknél mélyről gyökerezik és a neveltetésükből is adódik az önbizalomhiány, hiszen az apa mindent megcsinál helyettük. Figyeljük meg a mai egyetemista generációt, amely mamahotelben lakik, és autóval hozzák-viszik a szülők. A jó egzisztenciával rendelkező családokban mindent megkapnak, amit kérnek, nem nagyon kell tenniük és bizonyítaniuk az életben. Azért tettem bele a könyvbe a hozzám fordulók példáit, hogy lássák: ezen lehet változtatni. Nem kell félni, és főleg nem kell benne maradni a kiszolgáló szerepben.
Amire egyébként ránevelik a nőket: legyünk kedvesek, szolgáljunk ki mindenkit, a családunkat, emellett segítsünk mindenkinek. Ez nagyon mélyen belénk rögzül.”
Másképp is lehetne…
Joó Zsuzsa szerint nem a férfi mintákat kellene átvennünk, hanem felnőtt érett nőként kiállni magunkért. A férfi főnök is ugyanolyan ember, mint mi, mi a munkánkat adjuk egy foglalkoztatási helyzetben, ő meg tisztességgel megfizet és elismer bennünket. Ezért nem szabadna rettegni, amikor bemegyünk a főnökünkhöz, hanem felvállalni önmagunkat. A karriertanácsadó úgy véli: a nők felébredésének úgy kell megtörténnie, hogy az ne legyen férfiellenes. Nem szabad gyűlölni a férfiakat, mert minden nőkérdést csak velük együtt lehet megoldani.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato