Szinte minden munkahelyen akad olyan kolléga, aki ritkán utasít vissza egy kérést. Elvállalja a helyettesítést, segít a többieknek, túlórázik, miközben a saját feladataival sem halad. Egyszerűen nem tud nemet mondani.
A legtöbben nem azért mondanak igent minden feladatra, mert valóban belefér az idejükbe, hanem mert félnek a következményektől. Tartanak attól, hogy lustának gondolják majd őket. Ez a megfelelési kényszer hosszú távon könnyen túlterheltséghez és kiégéshez vezethet.
A nem kimondása azért nehéz, mert összekeverik a kérés visszautasítását a másik ember elutasításával. Pedig egy feladat visszautasítása nem jelenti azt, hogy valaki nem segítőkész vagy nem akar együttműködni.
A nem
A legtöbb vezető nem azt várja el a munkatársaitól, hogy minden feladatot gondolkodás nélkül elvállaljanak. Azt már inkább, hogy reálisan felmérjék a terhelhetőségüket, és minőségi munkát adjanak ki a kezükből. A Harvard Business Review egyik cikke szerint érdemes a visszautasítás helyett a prioritásokról beszélni. Ha egy új feladattal találnak meg, akkor kérdezzük meg, hogy a melyik kerüljön háttérbe. Ezzel felhívjuk a figyelmet a feladatainkra, és közösen keresünk megoldást arra, hogyan férhet bele a rendelkezésre álló időbe.
Ez azért is működhet jól, mert a beszélgetés a személyes képességekről áttevődik a feladatok sorrendjére, így kisebb az esélye annak, hogy a másik fél elutasításként éli meg a választ.
A folyamatos igennek ára van
Sokan azt gondolják, ha nemet mondanak, az csökkenti a megbecsülésüket és megítélésüket. Rövid távon igaz is lehet, hosszabb távon azonban könnyen az ellenkező hatást válthatja ki. A túlterhelt munkatársak gyakrabban hibáznak, lassabban dolgoznak, nehezebben koncentrálnak, és nagyobb eséllyel tapasztalják meg a kiégés tüneteit. Az erőnk véges és ezt érdemes szem előtt tartani.
A modern munkahelyeken ma már az a legnagyobb kihívás, hogy folyamatosan érkeznek az újabb kérések különböző vezetőktől, kollégáktól és ügyfelektől. Ha valaki mindenre automatikusan igent mond, könnyen elveszítheti az irányítást a saját munkája felett. A határhúzás a saját érdekünkben nagyon fontos. Nem a teljesítmény csökkenését, hanem éppen annak megőrzését szolgálja. Aki ezt soha nem teszi meg, idővel frusztrálttá válhat, a környezete pedig természetesnek veszi, hogy mindig rá lehet számítani.
A jó nem
Nem szabad félni az őszinte visszautasítástól. Az őszinte és udvarias kommunikáció hitelességről tanúskodik. Aki világosan elmagyarázza, hogy jelenleg milyen feladatokon dolgozik, és miért nem tud újabb munkát vállalni, az a saját munkaminőségét biztosítja be.
Ehhez kerülni kell a túlzott mentegetőzést. Elég egy rövid magyarázat.
A karrierépítéshez sem szabad mindent magunkra vállalni.
A karrierépítés nem arról szól, hogy minden feladatot elvállalunk. A megfelelő időben kimondott nem azt jelzi, hogy tisztában vagyunk a saját határainkkal, és vállalásainkkal.
