Bár világszerte léteztek és máig léteznek társadalmak, amelyek nem igazán méltányolják idősödő tagjaikat, ez a miénkre és az európai gondolkodásmódra szerencsére nem jellemző. Az idős munkavállalók egyszerre rejtenek magukban óriási potenciált a tapasztalataik miatt és igényelnek fokozott figyelmet a társadalom fiatalabb tagjai részéről a koruk miatt. – Kertész Csaba munka- és tűzvédelmi tanácsadó gondolatai.
Ezt a munkavédelem berkein belül is így gondolják. Olyannyira, hogy az Európai Unió 2016-ban egy direkt kampányt is indított annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a jelenségre. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) a tagállamok egyes követeiből áll és feladata, hogy javaslatokat tegyen, tanácsokat adjon, illetve azt megelőzőn folyamatosan megoldásokat keressen a tagállamokat érintő kérdésekre.
Pontosan azért vették elő a témát öt éve, mert a nyugdíjkorhatár emelkedése miatt egyre több idősödő munkavállalóval számolhatunk – miközben az életkoruk miatt számuk arányaiban nyilvánvalóan kisebb a többi korcsoportéhoz képest. Az Unióban bevett gyakorlatok, a tagállamokra jellemző eljárásmódok ilyenkor összességében kerülnek górcső alá, hogy aztán komparatíve kialakulhassanak azok a javaslatok, amelyek vélhetően általánosságban használhatónak bizonyulnak, és amelyeket aztán a tagállamok saját arcukra szabhatnak.
Az egészség a munkahelyen természetesen minden korosztály számára fontos, ám az idősödők számára talán a legfontosabb
Ők ugyanis olyan speciális réteg, akik pozitív és negatív irányban is eltérnek az átlagosnak vettől. Az általuk hozzáadott értékek többek között a tapasztalatuk, a rutin, a nyugodt és kompetens megközelítés, az önállóság, a megoldóképesség, a globális szemszög, amiből vizsgálni képesek az egyes eseményeket, jelenségeket, emberismeretük, kollegalitásuk, összetartásuk, lojalitásuk, csapatjátékos-hozzáállásuk. Mindennek nyilvánvalóan minden cég hasznát veszi, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, milyen munkakörben alkalmazzák őket, hiszen egyidejűleg fizikai adottságaik már leszálló ágban vannak, reakcióidejük csökkenhet, figyelmük lankadhat.
Bár monotóniatűrésük erős lehet, mindez vezethet kiégéshez is, illetve a pozitív előjelű rutin eredményezhet indokolatlan egyszerűsítéseket, „okos” megoldásokat, és mindennek okán bizony a korcsoporton belüli munkabalesetek aránya sem csekély. Számokban kifejezve ugyan a statisztikák végén kullognak, mindez azonban annak fényében máris magyarázatot nyer, hogy eleve kevesebben vannak. A fent említett fizikai és mentális képességcsökkenés miatt azért sajnos sokszor válnak elszenvedőivé a munkahelyi baleseteknek. Ezért aztán a legtöbb helyen más feladatkörbe helyezve hasznosítják tapasztalataikat, például átteszik őket adminisztratív munkakörbe, vagy oktatói, esetleg középvezetői, csapatvezetői pozícióba. Lehet, hogy egy hatórás munkanap is sokat segít abban, hogy kellőképpen regenerálódhassanak és bírják az iramot.
Természetesen az sem mindegy, milyen szegmensben dolgoznak: egy irodai munkakörben viszonylag kisebb ingásokkal kell számolni, mint a fizikai, vagy fizikai jellegű tevékenységeknél. A munkahelyi balesetek számát tekintve –összkorosztályt szemlélve – a mezőgazdaság vezet, ezt követi a feldolgozó-és gépipar, a szállítás, kereskedelem, majd az építőipar. Ugyanakkor a halálos balesetek számát tekintve az építőipar jár az élen. Ezeken a területeken tehát fokozottan ügyelni érdemes az idős munkavállalók egészségére és számukra biztonságos munkakörökben foglalkoztatni őket egy bizonyos kor felett.
Szerző: B.E.
#munkavedelem #munkabaleset #munkakor #nyugdijkorhatar #idosmunkavallalo