Egy nyolcórás irodai munkanap után sokan úgy esnek haza, mintha egész nap nehéz fizikai munkát végeztek volna, pedig szinte egész nap ültek.
Hajlamosak vagyunk lebecsülni a szellemi munkát, mert az alig jár fizikai megterheléssel. Az ember ül egy széken, gépel, telefonál, megbeszéléseken vesz részt, e-maileket ír. A szervezetünk azonban egészen másként éli meg ezt a helyzetet. Az agy folyamatos koncentrál, rengeteg döntést hozunk meg, valamint a hosszan tartó ülés valódi fáradtságérzethez vezetnek.
Az agy, mint energiafogyasztó
Bár az agy a testtömegünknek csupán körülbelül két százalékát teszi ki, nyugalmi állapotban is a szervezet energiájának 20 százalékát használja fel. Egy nehéz munkanapon folyamatosan dolgoznak azok az agyi területek, amelyek a figyelemért, a problémamegoldásért, a döntéshozatalért és az önkontrollért felelnek.
A Scientific Reports folyóiratban megjelent kutatás szerint a mentális terhelés szoros kapcsolatban áll a munkahelyi kifáradással és a kognitív teljesítmény romlásával. Sőt a tartós szellemi megterhelés élettani változásokat okozhat. A nap végére ezért valós lehet a fáradság érzése.
Az ülés nem pihenés
Azt gondolhatnánk, hogy ha nem mozgunk, akkor a testünk pihen. Valójában a több órán át tartó ülés önmagában is megterheli a szervezetet. Az izmok aktivitása csökken, lassul a vérkeringés, romlik a glükóz-anyagcsere, és még az agyi véráramlás is változhat.
A hosszú, megszakítás nélküli ülés összefüggésbe hozható a figyelem, a munkamemória és a végrehajtó funkciók romlásával. Már néhány perces, a szünetben elvégzett mozgás javíthatja a vérkeringést, az agy oxigénellátását és bizonyos hormonok működését. Ezért van az, hogy egy rövid séta vagy néhány perc nyújtózkodás után sokan frissebbnek érzzük magukat.
A megszakítások átka
A modern irodai munkát általában többször megszakítjuk, mire egy feladat végére érünk. Az agynak minden váltáskor újra kell fókuszálnia. Ez az állandó mentális váltogatás jelentős kognitív terhelést okoz, mert az idegrendszernek folyamatosan át kell kapcsolnia egyik feladatról a másikra. Ez növeli a mentális kifáradást és rontja a koncentrációt. Ezért fordulhat elő, hogy a munkanap végén már egy egyszerű e-mail megírása vagy egy kisebb döntés meghozatala is aránytalanul nagy erőfeszítésnek tűnik.
A nap végén érzett kimerültség tehát nem azt jelenti, hogy nem csináltunk semmit. Kétégtelen, hogy szellemi munka ugyan kevésbé látványos, mint a fizikai, de az agy, az idegrendszer és a szervezet számára komoly energiafelhasználással jár.
